Édesanyja árulta el, hogy van a börgöndi tragédia során megsérült kislány: "Fájdalmas műtétek várnak még Laurára"
Műtétek sorozata vár még arra a karádi kislányra, aki a börgöndi légikatasztrófában sérült meg.
Mint arról a Bors is beszámolt, idén tragédiába fulladt a már hagyományosnak mondható szeptemberi, börgöndi repülőnap. Rózsavölgyi Vilmos és fia, Árpád gépe lezuhant. Mindkét pilóta azonnal meghalt. A repülő egy füves területre, az ott tartózkodó Denke család autója mellett csapódott a földbe és lángba borult. A szülők és a kilencéves kislányuk súlyosan megsérült, a kisfiuk könnyebb sérülésekkel megúszta. Szerencsére már mindannyian otthon vannak. A Karádon élő Denkéék eddig nem szívesen szólaltak meg a balesettel kapcsolatban, ám a Borssal most kivételt tettek.
A harmadikba járó Laura az első két osztályt kitűnő eredménnyel teljesítette. A baleset óta viszont nem tudott az iskolába bemenni, de két hete megkapta a hivatalos engedélyt, hogy magántanuló legyen.
Biztosak vagyunk benne, hogy nem lesz semmi probléma, hiszen Laura szorgalmas kislány és szeret is okosodni. Hogy ne maradjon le, járnak hozzá tanárok és online órákon is részt vesz
– árulta el Andrea, Laura és Flórián édesanyja.
A szülők igyekeznek mindent megtenni, hogy a gyerekek minél több jó élményt begyűjtsenek. Sok időt töltenek együtt, hogy feledtessék az átélt traumát.
– Laura kedélyállapota egyelőre nagyon hullámzó. Van, amikor jobb a kedve, de amikor kötözésre kell menni, elszontyolodik – mesélte az édesanya.
Ugyan magától nem nagyon emlegeti a balesetet, de mi látjuk rajta, hogy vannak rossz emlékei. A helyszínen készült, az interneten terjedő videókat megnézte, és néha beszélünk a történtekről. Ebből tudjuk, hogy halványan emlékszik mindarra, amit átélt
– mondta Andrea, aki elmesélte, mi mindenre emlékszik a baleset előtti percekből.
– Mivel én és Laura már az autóban ültünk, nem láttuk a zuhanó repülőt, csak a kocsinkba csapódó lángnyelveket. A délelőtti programot élveztük, régóta készültünk a családi napra. Azt terveztük, hogy még megnézzük a Bory-várat Székesfehérváron. Elindultunk, a férjem pedig közölte, hogy tud egy másik utat. Leparkoltunk egy füves területen, egy fa alatt, hogy árnyékban legyünk. A férjem és a fiam kiszálltak.
Iván és Andrea egyelőre nem tud dolgozni.
– A kezem és a vállam még mindig fáj. A plasztikai műtéten túl vagyok, és van rá remény, hogy további beavatkozásokra nem lesz szükségem. Laura is több operáción átesett. Az orvosok megmondták, hogy egy ideig csak kötözésre kell járnia, és legközelebb akkor kell kés alá feküdnie, ha vele együtt nő a bőre is. A lába még mindig fáj. Nem is csodálkozom ezen, hiszen mindkét lába, a kezei és az arca is megégett.
A szülők hálásak az égeknek, hogy nem történt még nagyobb baj, és a kislányuknak is minden esélye megvan rá, hogy később teljes életet éljen.
– Nekem nem jönnek vissza a rossz emlékek. Dolgozni még nem tudok, hiszen Laurával egész nap itthon kell lennem. Örülök, hogy a lányomat el tudom látni, de az egyik kezemet még nehezen használom. Egyelőre a kamionsofőr férjem sem tért vissza a munkahelyére, és addig valószínűleg nem is fog, amíg Laurát rendszeresen kell vinni a kórházba, Budapestre. A család hálás a karádiaknak, hiszen az általuk indított gyűjtésnek is köszönhetik, hogy jelenleg sem szenvednek hiányt semmiben.
Laurát egyébként a napokban nagy öröm érte, ugyanis épp a Bethesda Gyermekkórházban kórházban tartózkodott, amikor lehetősége volt egy terápiás pónilóval talákozni.
– Amikor megtudta, hogy bevihetnek hozzá egy állatot, megörült. A fertőzésveszély miatt ugyan nem ölelhette meg, de a kedves állat így is mosolyt csalt az arcára – fejezte be a hálás édesanya.
