"Életünk legfájdalmasabb szentestéje jön" – nem ünnepli a karácsonyt az agárdi vonatbaleset áldozatának édesanyja
Nem ünnepli meg a karácsonyt az agárdi vonatbaleset áldozatának édesanyja. A kerekesszékes Tibor éppen a Gyöngyösön élő barátnőjéhez igyekezett volna egy augusztusi reggelen, amikor a sínekre gurult, és az érkező szerelvényt már nem tudta a vezető megállítani.
Soltész Tibor hosszú évek óta kerekesszékhez kötötten élt. Korábban biztonsági őrként dolgozott, de miután a szklerózis multiplex elhatalmasodott rajta, nem tudott tovább tevékenykedni a szakmájában. Egy idő után a felesége is bejelentette, hogy nem kíván egy mozgássérült emberrel együtt élni, akkor Tibor kénytelen volt visszaköltözni a szülői házba. Nem élt túl nagy társasági életet, pedig barátokra, sőt, szerelemre vágyott. Egy augusztusi napon éppen az új barátnőjéhez indult Gyöngyösre. Vonattal szeretett volna utazni, a vasútállomáson viszont éppen nem üzemelt a lift. Máskor is volt már ilyen, nem esett pánikba: ahogy hasonló helyzetekben azt tenni szokta, a területet megkerülve próbálta a peront megközelíteni. A sínekre gurult, az éppen érkező szerelvény pedig halálra gázolta.
Éva, a 45 évesen elhunyt férfi édesanyja a Borsnak elmondta: sosem lesz képes feldolgozni fia elvesztését.
Egymásra maradtunk a férjemmel. Tibor urnáját hazahoztuk, hogy velünk legyen. Nekem napról napra nehezebb elviselnem a hiányát, az uram valamivel könnyebben kezeli, hiszen ő tűzoltóként dolgozott, ezért sok hasonló helyszínt látott, mint ahol a gyermekünk elhunyt.
Még a hagyatéki eljárást sem sikerült lezárnunk, és ha belegondolok, hogy ez mindössze 10 ezer forinton múlt, csak feldühítem magamat. A fiam bankszámláján 40 ezer forint volt, és kiderült, hogy 30 ezer forint felett már tárgyalásra van szükség a szabályok szerint. Ha ha minden simán megy, februárban pont kerülhet az ügy végére. Engem a pénz nem érdekel, Tibort már sehogy sem kaphatom vissza – mesélte Éva, akit elszomorít, hogy a volt menye csupán egyszer érdeklődött a baleste óta, akkor is csak azt kérdezte meg, mi maradt a férfi után.
A gyászoló anya különösen most, karácsony közeledtével érzi rosszul magát.
– Nem érezzük úgy a férjemmel, hogy ünnepelnünk kell. A fiunkról persze megemlékezünk, de biztosak vagyunk benne, hogy életünk egyik legfájdalmasabb szentestéjének nézünk elébe. Számunkra az élet már nem sok jót tartogat – fejezte be Éva.
