„Azt gondoltam, ez a vég” – Szilvia leküzdötte az endometriózist, a sclerosis multiplexről pedig ezt mondja
A rudabányai, 38 éves édesanya története szívettépő és egyben motiváló is. Szilvia 10 éve küzd endometriózissal, 2 éve pedig sclerosis multiplexszel diagnosztizálták, mégsem adja fel. Hiszi, hogy minden helyzetből lehet tanulni.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyében élő Madarász Szilvia nem mindennapi életúton van túl, pedig még csak 38 éves. Az élet sok megpróbáltatás elé állította a fiatal nőt, az endometriózistól kezdve a lebénulásig. Szilvia most vallja, hogy az élet mindenki számára tartogat egy leckét, számára pedig talán többet is, de végre megtalálta önmagát.
„Lelkileg úgy éreztem készen állok a feladatra, a testem viszont nem így gondolta”
Szilviát 2013-ban diagnosztizálták endometriózissal hosszas fájdalmak és tünetegyüttesek után. A nőgyógyászati betegséget műtéttel próbálták kezelni, sikertelenül, miközben Szilviának több sikertelen terhessége is volt.
Minden terhesség előtt, közben támogató termékeket használtam, pihentem, de a legtöbb terhességem az első 3 hónapban megszakadt. Próbáltam magamat azzal nyugtatni, hogy még nem érkezett el az ideje a dolgoknak. Akkoriban azt gondoltam, hogy még nem tudom azt a valamit, amit tőlem a születendő gyerekeim meg szeretnének tanulni
– mesélt Szilvia a Borsnak a nehéz időszakról, mely 7 évig tartott. Szilvia szíve mélyén nem adta fel: volt olyan karácsony, amikor az ünnepi képeslapra felírva egy kisbaba volt az egyetlen kívánsága. Hosszas várakozás után a kívánság teljesült is. Szilvia és férje örökbe fogadtak egy 2,5 éves, gyönyörű kisfiút.
„Szeretni nem csak a vér szerinti köteléket lehet”
Eldöntöttük a férjemmel, hogy a babánk nem a testünkben, hanem a szívünkben fog megszületni. Így is lett, a csodafiunk 2,5 évesen megérkezett hozzánk egy gyönyörű, ismeretlen érzést hozva magával. Hogy nem én szültem, de én szeretem
– mesélt a csodáról Szilvia, amit még nagyobb csoda követett: 5 éve Szilvia ismét babát várt és megszületett kisebbik fia.
– Azt hiszem a kitartás megadta azt, amit meg kellett tanulnom. Hogy szeretni nem csak a vérszerinti köteléket lehet. Arra kérem a nőtársaimat ne elégedjenek meg azzal, hogy a menstruáció fájdalmas, tűrni kell. Nem, nem kell. Ha azt érzed valami nem oké a testeddel menj vele orvoshoz, ne hagyd magadat lerázni. Az endometriózis egy csendes fojtótárs – biztatja minden nőtársát Szilvia, aki immár hat éve tünetmentes, legalábbis, ami az endometriózist illeti.
„Én csak annyit kérek mindenkitől fontolja meg, hogy szeresse önmagát”
Két éve ugyanis egy újabb betegség támadta meg a borsodi édesanyát: 2021. májusában diagnosztizálták sclerosis multiplexszel.
Először a szám kezdett zsibbadni, majd az arcom, végül a végtagjaim. A zsibbadás olyan fokra terjedt ki, hogy nem tudtam lábra állni. Fel sem fogtam az egészet. A visító mentőre emlékszem és arra, hogy a férjem mellettem állt. CT, MR, majd jött a felismerés: Sclerosis multiplex. Akkor ott azt hittem egy világ dől bennem össze
– mesélt a szörnyű diagnózisról az édesanya, aki ebből a helyzetből is próbált tanulni valamit és rájött, hogy az élet ezzel a betegséggel próbálta lelassítani őt, pörgős életritmusát.
– Egy sötét mélyponton voltam 1,5 éve. A poklok poklát éltem. 24 órában folyamatos szédülés, zsibbadás, gyakorlatilag 3 hónapig feküdtem csak. Nem voltam képes semmire, a gyógyszeres kezelés nem hatott, azt gondoltam, ez a vég – részletezte Szilvia, aki otthagyta szeretett dajka munkáját, új kezelést kapott és próbálta rendbe tenni a lelkét, amiben hatalmas kárt okozott a betegség. Bár Szilviának még mindig rengeteg maradványtünete van, folyton szédül, zsibbad, látótér kiesése van, de mindezt kezeli és kontrollálja. Megtanult úgy élni ezzel, mintha mindez egy szuper képesség lenne.
Képes vagyok úgy elesni ahogy senki sem tud. Képes vagyok nevetni magamon
– zárta gondolatait Szilvia, aki könyvírásba kezdett. Életének elmesélésével csak annyit üzen az olvasóknak, hogy rávenni mást arra, hogy szeressen minket nem lehet, így hát ő csak annyit kér mindenkitől, hogy szeresse önmagát.
