„Egy Habsburg csakis a Gellértben lakhat…”
Tudták, hogy második világháború idején a Gellért Szállóban dolgozta ki a magyar és a német titkosszolgálat a hadba lépésre ürügyet adó kassai bombázás terveit? Nem? Nem baj, mert nem is igaz. Nem igaz, viszont a nagy hírű szálloda ezernyi legendájának egyike, múltunkat átélhetővé, szerethetővé, hétköznapivá szelídítő mikrotörténelem része. Kapcsolódnak persze igaz históriák is a Gellért Szállóhoz. Hogy mifélék, arról Tiborcz István és Zsigmond Gábor közelmúltban megjelent könyve, a Hotel Gellért – Történelmi vendégéjszakák című kötet mesél.
A szerzőpáros nem először dolgozott együtt - írja a Magyar Nemzet. Több értékmentő kötetet is jegyeznek közösen. Írtak könyvet a Mahart-székházként ismert épületről, a magyar hajózás egykori központjáról, egy másik kötetben elmesélték a Szabadság téren álló Adria-palota történetét, most pedig a felújítás előtt álló Gellért Szállóról gyűjtötték össze az összes tényt és legendát. Zsigmond Gábor részéről nem meglepő a művelődéstörténetünk iránti érdeklődés, hiszen a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgató-helyetteseként nyilván otthonosan mozog Budapest múltjában. Azonban egy ingatlanfejlesztőtől és tőkebefektetőtől, mint amilyen Tiborcz István, szokatlan ez a fajta szemlélet.
– Nyugat-Európában ez a fajta társadalmi felelősségvállalás nem ritka. Egyfelől az adott fejlesztés iránti támogatottságot és elfogadást erősíti, másfelől pedig értéknövelő hatása is van, hiszen a fejlesztés kapcsán születő brandet is felfelé pozicionálja – foglalta össze a lapnak a befektetői észérveket a vállalkozó. Aztán kissé személyesebb vallomásként hozzá tette:
Minden szakmai tevékenységünk alapja az értékmentés és az értékteremtés. Az ingatlanfejlesztéseinkben olyan épületeket fejlesztünk, újítunk fel, amelyek építészeti örökségünk fontos elemei. Ugyanakkor látni kell, hogy a falak, lépcsőházak, stukkók megmentése, helyreállítása akkor teljes, ha az épületek kulturális és történelmi értékeit is feltárjuk és dokumentáljuk.
Kultúrtörténeti értékekben és érdekességekben pedig a Gellért Szállóban nincs hiány. A hotel az első világháború alatt épült, még hadifoglyok is dolgoztak rajta. A megnyitás utáni azonban nem szállóvendégek, hanem katonák vették birtokba. 1919-ben a kommunista Vörös Hadsereg és a politikai nyomozó osztály irodái működtek itt, korábban a brit és a francia antantmisszió, aztán a román megszállók, majd a magyar nemzeti hadsereg budapesti főhadiszállása volt. Hosszú ideig lakott itt Horthy Miklós és családja, de megfordult itt – a fülszöveg szerint – „amerikai elnök, kommunista vezető, uralkodóházak tagjai, trónfosztottak és trónkövetelők, Nobel-díjas tudósok és botrányhősnők, kémelhárításnak dolgozó kurtizánok és széplelkű művészek”, egyszóval a XX. század szinte minden híressége.
– Szeretem mikroesemények láncolatából felépülő folyamatként látni és láttatni a történelmet – magyarázta Zsigmond Gábor. – Hiszen múltunk családok, városok, épületek története is. És ezeken keresztül szinte kézzelfoghatóvá válik, személyesen is átélhető lesz az egykor volt világ.
A kötet összeállítását egyébként az is indokolta, hogy hamarosan nagyszabású felújítás kezdődik a szállodában. Ahogy korábban az Adria-palotában vagy a Mahart-székházban, úgy a hotelben is visszaállítják az eredeti belső tereket.
– Annak idején rendkívüli igényességgel készült el a szálló – emlékeztetett a történész.
Az első világháborús nehézségek dacára rengeteget költöttek rá, eleve Budapest turisztikai, idegenforgalmi központjának szánták, és az is tudott lenni évtizedeken keresztül. A szálloda előtt még hidroplán-kikötő is volt egy időben. Bécsbe, Siófokra indultak innen járatok, illetve onnan ide. Más célpontokkal is szerették volna bővíteni a hálózatot, ám sajnos erre nem volt lehetőség: az Adriára irányuló terveket a kisantant keresztülhúzta. Budapest második világháborús ostroma során aztán súlyosan megsérült épületet csak az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején újították föl, kívülről szerencsére az eredeti koncepciót követve és elvetve a modernizáló átalakításokra vonatkozó ötleteket, belülről azonban a kor divatjának megfelelően készül el a szálló. Most lehetőség van arra, hogy az eredeti miliő, az elképesztően szép belső terek visszaállítása után a klasszikus polgári értékeit mutassa meg az épület
– fogalmazott Zsigmond Gábor, s mivel az épülethez történetek is tartoznak, mindjárt el is mesélte, mit csinált itt a húszas évek celebritása, a Miss Európává választott Simon Böske, miért éppen a Gellértből indul Szécsi Pál karrierje, miért járt át Pestre a szálloda éttermének bérlője, Gundel Károly, hogy került ide a rendszerváltás után Eddie Murphy, Madonna, Jennifer Lawrence és Johnny Depp és miért mondhatta azt a taxis a kilencvenes években Habsburg Ottó fiának, Györgynek: „egy Habsburg csakis a Gellértben szállhat meg…”
De mindezeket nem akarom elmesélni. Olvassák el a Hotel Gellért – Történelmi vendégéjszakák című kötetben! Azt viszont még elmondom, hogy a Tiborcz–Zsigmond szerzőpáros nemsokára új könyvvel fog jelentkezni. Tiborcz István annyit árult el erről: „Van egy olyan terület, amely megérdemelne egy kötetet. A témát most még nem szeretném megjelölni, de ezúttal nem specifikusan BDPST Group tevékenységi fókuszában találtuk a kutatásra érdemes értéket.”
Érthető. Értékes, történelmi épületekből Budapesten nincs hiány.
