Halott gyermeke sírját keresi Andrea: Nem múlik el óra, hogy ne gondoljak rá
Andrea már több mint egy hónapja elveszítette újszülöttjét, ám még mindig nem tudott virágot vinni a sírjára. Az asszonyt az ünnepek közeledtével még fájdalmasabb gyász gyötri.
Andrea boldog kismamaként várta gyermeke világra jöttét, számolgatta a napokat és tervezgette milyen lesz a karácsony az újszülött Istvánkával. Ám az édesanya szíve most gyásszal és keserűséggel teli, ugyanis kórházba szállítását követően halva született kisfia.
Andrea terhessége vége felé közeledve hányingerre és szédülésre panaszkodott, így mentő vitte a kaposvári kórházba.
A mentőben azt hittem, elfolyt a magzatvíz, de kiderült, hogy vérezni kezdtem
— idézte fel a Borsnak az édesanya a fájdalmas emlékeket. Végül borzasztóan sok vért veszített. Ennek ellenére az ultrahang szerint a babával minden rendben volt, bár az édesanyának jelezték, a méhlepény elkezdett leválni, így sürgősségi császármetszéssel kell világra segíteni Istvánkát.
Mikor az intenzíven magamhoz tértem, akkor tudtam meg, hogy a kisfiam nem élte túl a szülést
— küzd könnyeivel Andrea, akinek az orvosok később azt mondták, gyermeke valószínűleg már korábban meghalhatott az anyaméhben. Az édesanya ebbe nem akar beletörődni, hisz szíve alatt még aznap is érezte a kis Istvánka mozgását. Andrea szívfájdalma az is, hogy nem láthatta Istvánka holttestét, ráadásul sokkos állapotban a kórházra bízta gyermeke temettetését, így nem tudja mi történt újszülött fia holttestével.
Szeretném megtudni, miért halt meg a fiam, miért nem láthattam, és hol van a holtteste
— kéri szinte könyörögve az édesanya, aki egy egészségüggyel foglalkozó ügyvédet is felkeresett.
Beszéltem egy ügyvéddel, akit meg fogok hatalmazni, hogy kikérjen minden hivatalos iratot, ami szükséges lehet az ügy szakértők általi kivizsgálásához
— nyomatékosítja az édesanya, akit napról-napra rosszabbul érint fia elvesztése.
Jön a karácsony, és én arra gondolok, mikor még tervezgettem az érkezését. Nem múlik el óra, hogy ne gondoljak rá, és ráadásul még a sírjánál sem állhatok meg egy kis vigasztalásért, hiszen azt sem tudom, van-e egyáltalán
— vallja könnyek között Andrea, aki fia elvesztése óta nem érzi teljesnek önmagát.
Nagyon nehéz rá gondolni, minden alkalommal sírás lesz a vége
— zárta fojtott hangon Andrea, aki abban bízik, mielőbb lezáródik ez a szörnyű ügy, hogy végre önmagával, a családjával és fájdalmas gyászával foglalkozhasson.
