Karácsonyi sikersztori: sztrókot kapott az anyja, átverték - mégis példát mutat a pesti asszony
Megrázó, mégis példamutató történetével kívánt kellemes ünnepeket egy budapesti anyuka a világhálón. Editet négy év alatt próbára tette az élet, ám nem adta fel. Elmondta,hogy mi a túlélés titka a legsötétebb órában is.
Az ünnepek és az év vége közeledtével sokan számot vetnek róla, mit tettek azért, hogy jobb legyen az életük. H. Editet az elmúlt négy évben próbára tette az élet, ám úgy gondolja, jól vizsgázott. Az anyukának az édesanyja sztrókot kapott, magához fogadta őt és máig ápolja. Volt, hogy átverték, ám ő mégis segít másokon. Bevallása szerint boldog.
A pesti nő az egyik közösségi média csoportban osztotta meg elképesztő történetét. Edit megpróbáltatásai négy évvel ezelőtt kezdődtek, amikor az egyedül élő anyukája sztrókot kapott.
Azt mondta a kezelőorvosa, hogy nem fog lábra állni, keressünk neki egy otthont! Képtelen voltam rá! Ijesztő volt, félelmetes, és kilátástalan, de felmondtam a munkahelyemen, és hazahoztuk őt 2019. dec. 6- án
- osztotta meg történetét az asszony, aki innentől már nem tudott teljes állást vállalni, mert az édesanyja mellett kellett lennie, hogy gondozza, ápolja. Ekkor kezdett házilag süteményeket készíteni, amiket aztán eladott:
- Bejgliket sütöttem, és eladtam az ismerőseimnek.
Ezek után jött a koronavírus, és mint mindenki mást, őket is megriasztott a bizonytalan, félelmekkel teli időszak, ám a stressz és az állandó aggódást segítségnyújtásra cserélte, ráadásul mindezt ingyen tette.
Sehol nem lehetett kapni maszkot, ezért a lányommal, és a férjemmel nekiálltunk maszkokat készíteni egy öreg varrógéppel
- fejtette ki Edit, aki annak idején feltett egy felhívást a Facebookra, hogy ingyen adnak házilag varrott maszkokat, cserébe pedig ők is kaptak segítséget. - Úgy jöttek az emberek, hogy mindenki hozott nekünk valamit. Egy csokit, egy lisztet, egy doboz tejet... - meséli.
Ezután a sok kölcsönös segítség után jött a hideg zuhany számukra. Átverték őket.
Több ember meglátta ebben az üzletet, és eladta a maszkokat, amiket tőlünk kért. Volt olyan, akinek 8-10 darab kellett egyszerre. Hihetetlenül rosszul esett!
- fogalmaz Edit, aki később már annyira belejött a varrásba, hogy kórházi tunikákat is készített. Azonban ez sem szegte a kedvét, ezt az időszakot is átvészelték, sőt külön öröm volt neki, hogy az édesanyja egyre jobban, a lányával pedig vállalkozásba kezdtek, és nagyon sokat dolgoztak.
Anyu még mindig nem tud felkelni, már nem is fog sajnos, de szépen elvan. Ápolom és dolgozunk itthon. Közben a lányom elvégezte az egyetemet és lett egy másik szakmája is. Kijöttünk a gödörből, és minden évben támogatunk egy alapítványt
- adta közre boldogan az asszony, aki úgy véli minden nehéz helyzetből van kiút, ne adják fel az emberek.
