Egy évvel az első tünetek megjelenése után feladta a harcot Barbika, aki kemény küzdelmet folytatott egy agresszív agydaganattal szemben. A kislány családja körében, altatódalt hallgatva hunyta le örökre a szemét.
Tavaly januárban, mint derült égből villámcsapás, sújtott le a baj a tiszaföldvári Barbikára és családjára. A kislány édesanyjával a tavaly szilvesztert még nagynénjénél töltötte, pár nap múlva azonban rosszullétre kezdett panaszkodni. A vizsgálatok során aztán kiderült, hogy a baj nagyon komoly, daganatot találtak a gyermek fejében. Barbika nagyon kemény harcot vívott az elmúlt egy évben, családja számára pedig többször is felcsillant a reménysugár, hogy a kislány meggyógyulhat. A nagyon agresszív daganat azonban győzött szilveszter napján.
A hatodik születésnapján kapta meg tavaly tavasszal Barbi az első kemoterápiás kezelést. „Olyan jól vette az akadályokat” – mondta a kislány nagynénje, Beatrix a lapunknak. Tavaly márciusban a család már megtudta, hogy a kislány egy nagyon agresszív, rosszindulatú daganattal küzd, október elején pedig újabb lesújtó hírt közöltek velük: Barbika gerincén is találtak áttétet. Bár a kislány ránézésre még jól volt, evett is, játszott, december elején egy négy centiméteres daganatot fedeztek fel az orvosok a gerinc nyaki részén, és a kislány fejében is lett egy újabb bevérzés. Beatrix azt mondja, a kemoterápiás kezelést le is állították a kórházban, és két nappal később egy külföldről érkezett gyógyszerrel kezdték el gyógyítani Barbikát. Ezután látványos és fokozatos leépülés kezdődött a kislánynál, akinek fájdalmait morfium tapasszal próbálták enyhíteni.
Beatrix arról is mesélt lapunknak, hogy amikor a család látta, hogy már csak pár nap lehet hátra, mind bementek a kislányhoz a kórházba. „Két és fél napig ott volt mellette a család, akkor már vénásan kapta a morfiumot. Fogtuk a kezét, egy szintén ott betegeskedő, leukémiás kislány pedig bejött a szobába, és gitározott neki, mert Barbika szerette hallgatni, ahogy játszik. Amikor ment el, és láttuk, hogy már nagyon alacsony a vérnyomása, kapcsoltunk be neki altatódalt” – mondja elcsukló hangon Beatrix, aki folyamatosan igyekszik mindenben segíteni a testvérét.
Barbi édesanyja, Mónika nehéz helyzetben van, hiszen az elmúlt egy év szinte minden percét beteg gyermeke mellett töltötte, ám Barbinak testvérei is vannak, akire 22 éves testvérük és nagynénjük vigyázott az elmúlt hónapokban. A nehéz sorsú családnak most gyűjtést szerveztek, hiszen a kislány testét is el kell szállítania a családnak Tiszaföldvárra, de méltó búcsút is szeretnének venni a kislánytól. Manapság már sok kórházban van úgynevezett „remény hangja harang”, amit a terápia végén kongathatnak meg a gyógyult kis betegek. Barbika mindig kérdezte édesanyját, hogy ő mikor kongathatja majd meg. A család ezért most azt tervezi, hogy a kislány búcsúztatóján rózsaszín lufik szállnak majd az égbe, a templom harangja pedig a kislányért fog szólni. Barbi édesanyja azt tervezi, hogy hazaviszi gyermeke hamvait, úgy érzi, könnyebb lesz úgy neki, ha kislánya – ha ilyen formán is – vele marad.