"Hallani kezdtem a gondolatait" - debreceni egyetemista látott ufót a kertjében
Napfelkelte előtt tűnt fel a rejtélyes alak a kertben.
Ugye emlékszünk még arra az időszakra, amikor nem lehetett anélkül beszélni a földönkívüliekről, hogy furcsán ne néztek volna ránk az emberek? Akkoriban csak egy erős sci-fi regény történetének tűntek az ufós hírek, manapság azonban annyira megszaporodtak a különösebbnél különösebb találkozások, hogy már inkább tűnik igaznak az idegenek jelenléte, mint kacsának. Egy családanya szerint évek óta leskelődik egy ufó a házuk felett, egy másik anyukát egy földönkívüli bámulta az éjjel a háztetőről, nemrég pedig egy kamaszlányra támadtak az idegenek. Most egy debreceni fiatalember szólalt meg a lapunknak, aki vérfagyasztó történettel rukkolt elő.
Egy 24 éves debreceni fiatalember sokkoló történettel kereste fel a Borsot. A fiatal férfi a szüleivel él egy családi házban, a szobája pedig az emeleten található. Mint minden hétköznap reggel, most is korán kelt, mert állítása szerint ilyenkor jobban megy neki a tanulás. Kedd reggel azonban a szokottnál is nehezebben ébredt, mivel azonban délután vizsgája volt, mindenképpen ki kellett kelnie az ágyból. Hogy hatékonyan át tudja nézni a tételeket, energiára volt szüksége, ezért lement a konyhába, hogy reggelizzen és kávét igyon. Még napfelkelte előtt járt az idő, sötét volt odakint. Ahogyan azonban a konyhában tevékenykedett, a szeme sarkából látta, hogy valami megmozdul a kertben.
- Épp a cukrot kerestem, amikor láttam, hogy valami mocorog a kertben. Először azt hittem, hogy a kutya az, de aztán láttam, hogy ő a kanapén alszik. Közelebb léptem az ablakhoz, és hunyorogni kezdtem. Ekkor ő is közelebb lépett, és már világosan ki tudtam venni, hogy mi van odakint. Magas és vékony testalkatú emberféle volt, nagyon hosszú, földig érő karokkal, és az ujjai is nagyon hosszúak voltak. A feje ovális. Biztos, hogy nem ember, mert a szemem alkalmazkodott, és már világosan láttam őt a sötét ellenére is.
Őrültségnek hangzik, tudom, de egy földönkívüli állt a kertben, és ahogy a fekete szemeivel rám bámult, hallani kezdtem a gondolatait. Azt mondta, már találkoztunk korábban is, de elfelejtettem. Ő viszont vissza fog jönni, és többször is látni fogom. Ezután elindult a ház felé, és már nem lehetett látni az ablakból. Azóta nem aludtam itthon, inkább a koliban vagyok az egyetemi haverjaimmal
- mesélte a hallgató.
