Változatos haltelepítés: izgalmasabb horgászat!
Több mint 800 ezer horgászigazolvánnyal rendelkező pecás van Magyarországon, és ez a szám egyre csak növekszik. A Bors hetente jelentkezik horgászrovatával, amellyel még több embert kívánunk kicsalni a tó- vagy folyópartra. Ezúttal Lévai Ferencet, az Aranyponty Halgazdaság tulajdonosát kérdeztük a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) azon törekvéséről, hogy a folyókba, tavakba minél több fajta halat telepítsenek.
Magyarországon egyre nagyobb igény mutatkozik a horgászok részéről a változatos halfogási lehetőségek iránt, ami azt jelenti, hogy már nemcsak pontyot, hanem más békés és ragadozó halakra is nagy kedvvel horgásznak a sporttársak.
Az előző heti, Dérer István- (a MOHOSZ alelnöke) interjúnkban kifejtette, hogy a hazai haltelepítéseknél a pontyok aránya csak 85 százalék legyen, a többit pedig keszegfélék és ragadozók tegyék ki, ami a 2023-as őszi telepítéseknél már meg is valósult, mert „csak” 71 százalékos volt ez az arány.
Vajon ez hogyan érinti, mekkora pluszterhet ró a haltenyésztőkre? Erről kérdeztük Lévai Ferencet.
„Mi, haltenyésztők is egyetértünk ezzel a törekvéssel, hiszen a biodiverzitás megőrzése a legfontosabb kérdések egyike. Nincs az a halász, aki sivatagot szeretne a horgásztavak helyén látni, vagy pontyfürdetőt.
Állítsuk helyre, amennyire csak lehet vizeink eredeti állapotát, ahol a ponty sokkal kisebb részarányban szerepel. De ne felejtsük el, hogy kettős igényt kell kiszolgálni, egyrészt a horgászt, aki azért zömmel (80%-ban) pontyot fog, és magát a természetet, ahol arra is ügyelni kell, hogy maradjon meg valami a természetes fajgazdagságból, és azt javítsuk is.
Ez azt jelenti, hogy keszegféléket is termelünk, például a horgásztavakra dévér-, bodorka-, vörösszárnyú keszeg kombót, compóval kiegészítve. De nekünk, halászoknak ez azért nem egyszerű, mert nagyon-nagyon nehéz az egynyaras keszeget megtartani, a keszegtermelés lényegesen drágább, rosszabb az együtthatója, lassabb az állomány növekedése, nagyobb a kitettsége a ragadozóknak, mint ha pontyot termelnénk. Ugyanazon a vízterületen lényegesen kevesebbet is tudunk előállítani, nem is beszélve a válogatás, szállítás költségeiről.
Egy normális kádba, ahová 8-10 mázsa pontyot lehet tenni, addig keszegből maximum csak hármat, továbbá a halak szállítása és leeresztése a tavakba is sokkal nagyobb odafigyelést igényel.
Úgy gondolom, hogy a MOHOSZ-szal közösen a középutat megtaláltuk, az a mennyiség, ami ahhoz kell, hogy a tavi biodiverzitást ki tudjuk szolgálni, azon a halászat már túl van, meg tudjuk tenni.
Nemcsak a keszegfélék, hanem a ragadozó halak is telepítésre kerülnek. Süllőt és csukát nehéz tenyészteni ilyen meleg vizekben, mint ami az elmúlt években volt, át kell gondolni az egyensúlyt. Nagyon jó kis halnak tartjuk a csíkos sügeret, ami kiváló hibrid hal. Érdemes lenne a felmelegedés hatásaira gondolva megkockáztatni azt, hogy ellenőrzött, zárt vizekben a csíkos sügeret ki lehessen telepíteni. Könnyen megtudjuk termelni, igazi ragadozó, az apró kárász- és törpeharcsa-ivadékokat kitűnően tudná fogyasztani, amit a nagyobb ragadozók egyébként nem.
Meg kell nézni a harcsa szerepét is. A harcsa jól karbantartja a vizeinket, de néhány év alatt nagyon gyorsan túl tud nőni.
A halászatnak és a horgászatnak jobban együtt kellene működnie abban, hogy a természetes vizekben be tudjuk állítani a helyes arányokat. Van, ahol csak a harcsa segít, és van, ahová nem szabad kitenni.
Csak azoknak a fajoknak a rehabilitációja végezhető el, tartható fenn vagy ér valamit, amiknek a környezeti feltételek megfelelnek.”
