"Állandóan bolhás voltam, amíg ott voltunk" - luxusból a nyomorba jutott a magyar milliárdos család
Bea beleszeretett egy dúsgazdag vállalkozóba, aki egyik pillanatról a másikra minden vagyonát elvesztette. A fiatal nő a hatalmas gazdagságból hirtelen egy árvaházba csöppent, ahol zord körülmények között élt gyermekével és férjével egy szobában, aminek még az ajtaját sem lehetett becsukni. A hűséges nő a pokolba is követte férjét.
Az erdélyi kezdet egy olyan seb az életemben, amely nagyon sokáig nem akart elmúlni, gyógyult, gyógyult, majd újra vérezni kezdett, újra kifakadt… mostanra bevarosodott és eszem ágában sincs hozzányúlni
- fejtette ki Bea, Szin János, az erdélyi medvepásztor felesége a harmadik könyvében, melyben kendőzetlen őszinteséggel mesél arról, hogyan élte meg, mikor férje egyik pillanatról a másikra földönfutóvá vált. Bea a Borsnak őszintén mesélt megpróbáltatásairól.
Szin János 20 évvel ezelőtt hatalmas vagyonra tett szert és olyan fényűző életet élt, melyet mások elképzelni sem tudnak. A férfi ekkor ismerkedett meg Beával, akivel munkakapcsolatba kerültek, majd szépen lassan egymásba szerettek.
János első pillanatra egyáltalán nem volt szimpatikus, nagyzoló életmódjával egyáltalán nem tudtam azonosulni
— mesél a kezdetekről Bea, aki később beleszeretett a dúsgazdag vállalkozóba, aki kapcsolatuk hajnalán mélyrepülésbe kezdett. János lába alól egyik pillanatról a másikra kihúzták a talajt, amikor hozzá közel álló emberek kisemmizték a saját maga által felépített vállalkozásból. Miután minden értéket pénzzé tettek, semmijük nem maradt. Bea sosem vágyott arra az élvhajhász életre, amit János korábban élt, ám rettenetesen zavarta, hogy a korábban magabiztos és eredményes férfi mély depresszióba zuhant.
— Míg ő sorozatokat nézett, én pakoltam ki a nagy házból, mert ő képtelen volt rá — emlékezik vissza Bea, akinek életében a legnagyobb mélypont akkor jött el, mikor annyira leszegényedtek, hogy egy erdélyi árvaházban leltek menedékre.
Hárman aludtunk egy pici szobában, én és János egy összetolt ágyon, a gyerek mellettünk a földön, egy agyonhasznált ágybetéten
— emlékezik vissza Bea, aki ezeket az emlékeket rég eltemette magában, ám az új könyv apropóján újra feltépte a sebeket. A megpróbáltatások csak tovább erősítették a család egységét.
A gyerek fején napokon belül hemzsegtek a tetvek, mert elkapta a többi gyerektől. Én tetves nem, de állandóan bolhás voltam, amíg ott laktunk
— eleveníti fel Bea a fájó emlékeket. Ép ésszel felfoghatatlan, hogyan képes valaki tűzön-vízen át hűséges maradni egy emberhez, és annak álmaihoz, de Bea a legzordabb körülmények között is kitartott választottja mellett.
— Azt éreztem, hogy bármi van, innentől ez a mi közös utunk, ha már a Jóisten összeterelt minket, biztos nem véletlenül alakult így — elmélkedik Bea, akinek a férje mellett nem egyszer kellett mindent újrakezdenie. Bár Bea mindig Magyarországon szeretett volna maradni, már fél lábbal Afrikában voltak, amikor János ottani nagy lehetősége is dugába dőlt. Később, mikor az erdélyi álom kezdett megvalósulni, a covid húzta keresztbe számításaikat. Bea állítja, férje olyan ember, ha bedobják a sivatagba a beduinok közé, a kezdeti sokk után hamar alkalmazkodik, sőt azonnal idealizálni és romantizálni kezdi a helyzetet. Bea az évek során mindenben támogatta férjét, így ma már viszonylagos anyagi biztonságban érezhetik magukat, és bár jelenleg egy kihúzható ágyon alszanak, nem is lehetnének boldogabbak.
Jánossal most személyre szabott utakat szervezünk, az erdélyi havasokban, és a vállalkozásunkban mindketten megtaláltuk a hozzánk illő szerepköröket
— zárja Bea, aki úgy érzi, hogy végre megtalálták az egyensúlyt az életükben.
