Jelenleg Pécsett az utcán él a fiatalember és csak az éjszakáit tölti hajléktalanszállón.
Hét éve változott meg Zoltán élete. Németországban dolgozott szobafestőként, majd egy alkalommal hazalátogatott Pécsre. A barátai házibulit tartottak és kiesett egy tetőtéri ablakból. A hatalmas zuhanásban megsérült a gerince és kerekesszékbe kényszerült. Nem tud járni, és pelenkát kell használnia.
Hiszek istenben. Lábra már sosem tudok állni, de az életem egyszer egyenesbe kerül és talpra állok. Az álmom, hogy legyen munkám és legyen fedél a fejem felett.
- mesél az álmairól a pécsi fiatalember, aki hét éve küzd az álmaiért. Jelenleg az utcán él és csak az éjszakát tölti hajléktalanszállón.
A balesete utána barátai és a családja is hátat fordítottak neki. A rokkantsági járadéka összesen 60 ezer forint és azt kell beosztania egész hónapra. A gyógyszerei és a pelenka, amit használnia kell már többe kerül, mint a jövedelme. De nem adja fel. Minden nap kigurul kerekesszékével Pécs utcáira, és bízik a csodában. Bízik benne, hogy munkát talál és végre véget érnek a megpróbáltatásai és lesz egy kis nyugalom az életében. Sok fedél nélküli emberrel ellentétben nem pénzt kéreget. Számára a legnagyobb segítség az étel és a ruha. Ugyanis az utolsó helyén ahol meghúzta magát elvették mindenét. Eddig sem volt nagy vagyona, de így semmije sem marad, csak az a néhány holmi amit viselt.
Néhány hete a hideg időjárás próbára tette a szervezetét is. Tüdőgyulladást kapott, és legyengült. Ezért döntötte el, hogy segítséget kér a közösségi médiában.
Utolsó munkahelyem Székesfehérváron volt egy gyárban, szalag mellett dolgoztam, de ez a lehetőség megszűnt. Ezért költöztem haza a szülővárosomba. De itt sem jobb a helyzet, mert már több, mint két hete az utcán élek.
- panaszkodik az elkeseredett fiatalember, akinek a legnagyobb álma, hogy dolgozhasson ismét. De mivel kerekesszékbe kényszerült, így nem tud bármilyen munkát elvállalni. Míg egészséges volt, addig szobafestőként dolgozott, de sajnos most más munka jöhet csak számításba. A szoba bérlést is nehezíti, hogy csak olyan jöhet számításba, amit meg tud közelíteni kerekesszékkel.
Szeretném még egyszer újra érezni, hogy milyen az, amikor munka után fáradtan esek haza. Milyen megfőzni egy pörköltet, és lefeküdni a tévé elé és filmet nézni.
- mondja bizakodóan Zoltán, aki nem adja fel. Küzdeni fog az álmaiért, és bízik egy szebb életben.