„Félek, mi lesz vele, ha mi már nem leszünk” – az anyaméhben kapott sztrókot egy magyar kislány
Anastasiát már születése előtt sem kímélte a sors: a kislány az anyaméhben kapott sztrókot, majd súlyos epilepsziás rohamokkal is meg kellett küzdenie. A kis Anastasia igazi kis hősként viselte a rámért megpróbáltatásokat, sőt életvidámságával és talpraesettségével igazi kis példaképpé vált.
Mónika és férje határtalan boldogsággal fogadta a kis Anastasia érkezését, ám az első néhány idilli hónap után kiderült, a babával valami nincs rendben. A kislány lassabban fejlődött kortársainál, így a szülei orvosi segítséget kértek. Kiderült, Anastasia még az anyaméhben kaphatott sztrókot, ami a bal agyfélteke 80 százalékát érintette.
Azt sem tudtuk, hogy ilyen létezik, így teljesen kétségbe estünk!
— emlékezik vissza lapunknak Mónika élete legnehezebb időszakára, aki férjével együtt már akkor tudta, hogy muszáj előre tekinteniük és mindent megtenni azért, hogy a kislány egyszer majd teljes értékű életet élhessen. Az első döbbenet után jött a második, ugyanis kiderült, a sztrók mellé epilepszia is társul. Az édesanya elárulta, a rohamok veszélyeztették kislánya ép agyféltekéjét is. Mivel Anastasia nem reagált jól a gyógyszeres kezelésre, komoly döntésre szánták el magukat a szülők. Anastasián 2 éves korában egy igen komoly agyműtétet végeztek el, amivel gyakorlatilag kikapcsolták a sztrók miatt már egyébként is sérült bal agyféltekéjét.
Ez volt életünk legjobb és legnehezebb döntése
— tartja vissza könnyeit az édesanya, aki szerint szerencsésnek mondhatják magukat, hiszen Anastasia borzasztóan kitartó, így roham tempóban fejlődik. Anastasia fél éves kora óta jár fejlesztésekre a szegedi Szent Vincent Rehabilitációs Központba, ahová már szinte haza jár. A mára már 7 éves kislány fejlesztése komoly anyagi terhet ró a családra, így a Szent Vincent Rehabilitációs Központ alapítványa a beérkező adományokból próbálja támogatni a kislány fejlesztését. Mónika úgy véli, aki nem tudja mi történt kislányával, elsőre akár észre sem veszi: a kislány járásán és a kezén lehet észrevenni, hogy más, illetve azon, ahogyan másokhoz viszonyul. Az édesanya elmesélte, hogy az emberek általában nem értik, miért ölelget mindenkit Anastasia, akinek minden nehezítettsége mellett még enyhe autizmussal is nap mint nap szembe kell néznie. Mónika a legjobban a bizonytalanságtól fél, hiszen egyelőre nem lehet tudni, hogy Anastasia fog-e tudni valaha teljes értékű életet élni.
Félek, mi lesz vele, ha mi már nem leszünk, és nem tudjuk őt támogatni, segíteni. Hiszen több kritikus kérdésre sem tudom még a választ!
— elmélkedik Mónika, aki arról is vall lapunknak, hogy nehezen éli meg a mindennapokat. Anastasia édesanyja sokáig saját magát hibáztatta és a miértekre kereste a választ, ám rájött, hiába ostorozza magát, hiszen ezzel Anastasiának sem tesz jót. Mónika szerint Anastasia őszinte szeretete és mosolya viszi előre a családot és ad erőt mindenkinek a nehézségek leküzdésében. Ha szeretnéd támogatni a kislány fejlesztését, itt megteheted.
