"Ti adtok erőt nekünk" - tűzből kimenekült vendégek építenék újjá a leégett Silvanust
A tulajdonosok meghatódtak a segítő szándékú emberek tömegétől.
Mint arról a Bors is többször beszámolt, hatalmas pánik és kétségbeesés lett úrrá március 9-én a visegrádi Silvanus Hotelben, miután a szálló negyedik emelete kigyulladt.
A tűz pillanatok alatt futott végig az emeleten, nemsokára pedig tovább is terjedt, méghozzá olyannyira, hogy a lángokat több kilométeres messzeségben is látni lehetett. A hotelből közel 200 vendéget kellett kimenekíteni. Az egyikük, a családjával a tűz idején is a szállodában pihenő Ágnes a Metropolnak elmondta, hogy volt olyan, aki egyenesen a medencéből menekült ki, miután délelőtt háromnegyed tíz körül megszólalt a tűzriasztó.
- Volt, aki pici gyerekkel, vizesen, a medencéből szaladt ki, papucsban és törölközőben. Én is egy szál rövidujjúban voltam
- mondta a lapnak az asszony.
A pánikhangulaton szerencsére úrrá lettek, a szálloda példás gyorsasággal és szervezéssel reagált az eseményekre. A segítségből az önkéntesek és a helyiek is sokan kivették a részüket, tucatnyi embert rohant segíteni a bajba jutottakon.
Az embereket megrendítették a történtek, az esemény után százával érkeztek a szálloda oldalára a támogató üzenetek és záporoztak a kommentek, melyekben ezrek biztosították szeretetükről őket.
Sokan még azt is hozzátették, hogy akár munkával, vagy anyagilag is segítik a szállót a talpraállás szörnyű időszakában. Ágnes és férje is úgy döntöttek, hogy próbálnak segíteni a hotelnek.
- Áprilisra is volt foglalásunk, de nem vonjuk vissza, ahogy ennek sem kérjük vissza az árát. Nem lenne szívünk hozzá, és ezzel is szeretnénk segíteni a szállót. Igazi családi közösség ez, nagyon szeretjük őket, mert mindig is legnagyobb szeretettel és megértéssel viszonyultak hozzánk
- mesélte az asszony.
A hotel tulajdonosait végtelenül meghatották a támogatók ezrei:
- Köszönjük azt a mérhetetlen mennyiségű aggódó és támogató hozzászólást, amit kapunk tőletek! Ti adtok erőt nekünk az újrakezdéshez és ezért legyen a közös mottónk, hogy együtt veletek
- írták, hozzátéve, hogy mindent megtesznek azért, hogy hamarosan talpra állhassanak.
