"Házak után most süteményeket tervezek" - Ramóna építészből vált cukrásszá
Manapság nem meglepő, ha az ember szakmát vált, ám Ramóna története azért is különleges, mert neki a gyász feldolgozását jelentette az új szakma, az új kihívás.
Jó néhány különleges pályaváltóról írtunk már a Borsban, hiszen napjainkban egyre gyakoribb, hogy akár egy jól menő vállalkozást, egy jól fizető biztos állást hátrahagy valaki és valami egészen másba, valami újba kezd felhagyva a korábbi életét, hivatását. Ramóna bevallása szerint sosem gondolta volna, hogy a cukrászat ad egyszer majd értelmet az életének, ám a férje halálával minden megváltozott az életében.
Amikor elvesztettem a párom, egy pótolhatatlan ürességet éreztem, egy betöltetlen űrt, amit semmi és senki nem tudott pótolni. Elveszettnek, anyátlan gyereknek éreztem magamat, aztán olyan történt, ami elsőre nekem is megmagyarázhatatlan volt. Egy külföldi utam során egy kézműves cukrászdában jártam, ahol mindent, ami a boltban volt helyben készítették. Ezek nem is sütemények voltak, hanem valóságos műalkotások. Akkor beindult a fantáziám és elképzeltem, hogy magam is ilyeneket fogok készíteni.
- idézte fel a kezdeteket Ramóna, aki arról is beszélt, hogy miután hazatért könyvekből, és a világhálóról kezdte magát képezni és persze folyamatosan alkotott, ami végre újra boldoggá tette, értelmet adott az életének.Nem volt ismeretlen terep számára a konyha, de sosem az édességekre koncentrált, aztán amikor a családból mindig dicsérték a süteményeit, valaki azt mondta, hogy ebből kéne élnie.
Ekkor jutott először eszembe, hogy ez milyen jó is lenne, és még többet gyakoroltam.
- fejtette ki az özvegy, aki elárulta, hogy a legtöbben szerinte megmosolyogták a háta mögött, amikor azt mondta, hogy ebből fog élni, főleg a volt kollégái, akik vélhetően örültségnek tartották, hogy egy több évtizedes sikeres pályát, karriert eldobjon egy "hóbort" miatt.
- Miattuk is meg akartam mutatni, hogy sikerülni fog és igyekeztem a termékeimmel piacokon, gasztronómiai fesztiválokon megjelenni. Meglepett a dolog, mert már az elején nagy volt az érdeklődés, majd az elégedett vevők ajánlottak a rokonaiknak, barátaiknak. Egyszer csak döntenem kellett, mert a korábbi munkám mellett már nem tudtam teljesíteni a megrendeléseket és
mikor felmondtam, a kétkedő kollégának sütöttem egy tortát búcsúzóul.
- mondta mosolyogva Ramóna, aki szerinte a koronavírus járvány őt segítette, mert akkor háromszor annyian rendeltek tőle és ez azóta sem lett rosszabb.
Gondolom jól jött egy kis boldogság hormon a Covid idején, persze fura volt, mert amíg sokan tönkrementek, munkanélküliek lettek én alig győztem sütni. Már azon gondolkodtam, hogy felveszek segéderőt, de akkor az már nem én lennék, mert én úgy érzem minden sütiben, finomságban benne vagyok, talán pont ezért szeretik az emberek. Néha még nekem is fura, hogy házak után most süteményeket tervezek.
- zárta Ramóna.
