Kilátástalannak tűnő helyzetből keres kiutat a konténerházban élő Gabriella
A 47 éves nő élő példa az élni akarásra és a kitartásra. Életében egymást érték a tragédiák és a betegségek, ő azonban nem adja fel. Mindent megtesz azért, hogy az élete végre egyenesbe kerüljön. Valamikor ő segített másokon, most ő szorul támogatásra.
Kis Gabriella mögött nehéz évek vannak. Ő mégsem adja fel, a nehézségek ellenére megtalálja az örömöt az életben. Két hű társa a két vizsla, Luna és Zénó, velük és a cicájával él Monorierdőn, egy konténerházban.
Gabi szívesen segített rászorulókon, kutyákat mentett és gyerektáborokat szervezett, számos állatot tartott. A lovak, a kecskék, a kutyák, a macskák és a csüngőhasú malacok jelentették számára a nagy családot, meg a férje. Élete akkor vett tragikus fordulatot, amikor leégett a házuk.
Az első tragédia az életemben 2013-ban következett be, amikor porig égett a házunk. Ezt követően sorra elveszítettem a családtagjaimat
- emlékszik vissza szomorúan Kis Gabi. A tűzben elpusztult két kedvenc kutyája, két vizsla is. Szerencsére sokan mellé álltak, barátok és ismeretlenek is. Felajánlottak nekik egy konténert és nagyon sok építőanyagot. Ezekből építettek új otthont. Négy évvel később tönkrement a házassága, elhagyta a férje. A legnagyobb baj pedig még csak ezután következett: 2018-ban összeesett, mint kiderült, sztrókot kapott. Majdnem nyolc órát feküdt a padlón magatehetetlenül, mire rátaláltak.
Nagyon váratlanul ért, hiszen semmi előjele nem volt. Minden nap dolgoztam és nagyon aktív életet éltem, a ház körül naponta 50 állatról gondoskodtam
idézi fel Gabriella. A sztrók után a ceglédi kórházban tért magához. Lábra sem tudott állni. Hatalmas élni akarásra volt szüksége, hogy a nulláról kezdve mindent újratanuljon. Még járni is újra meg kellett tanulnia.
A kórház után három hónapos rehabilitáció következett. Elhatározta: elég erős lesz és egyedül folytatja az életét. Izmai ekkor még nagyon gyengék voltak, de a gyógytornászok segítségével ismét lábra tudott állni. Bár ha nagyobb távolságot kell megtennie, még mindig kerekesszéket használ, mivel az izmai nem elég erősek.
Nagyon sokat köszönhetek a barátaimnak és a rehabilitációs trénereknek. Végig mellettem álltak és támogattak a felépülésben
- mondja Gabi, aki a nulláról kezdett mindent. A kórházból hazaérve azonban szörnyű látvány fogadta: üres udvar várta. Rokonai úgy gondolták, többé nem tud majd gondoskodni az állatokról és elvitték azokat - meg sok minden mást is. Barátai vígaszul ajándékozták meg a két vizslával, a cicát pedig befogadta.
Egészségi állapota miatt eddig nem tudott munkát vállalni, így nehezen élnek, elmaradt a számláival és télen előfordult, hogy nem tudott fűteni.
De én inkább azt nézem, milyen sokan álltak mellém, még az önkormányzat is, sőt munkát is ajánlottak. Személyi asszisztens leszek egy irodában, és ez hatalmas biztonságot jelent majd
-mondja lelkesen Gabi, aki bízik abban, hogy az élete végre egyenesbe kerül.
