"Atyaég, ezt az érzést leírni se tudom!" – Gábor megtalálta beteg, elveszett édesanyját
Erzsike néni a kisboltba indult el, ám onnan már nem érkezett vissza. Fia rettenetesen aggódott érte, végül egy buszon találta meg egy figyelmes nő.
Az egész ország Kormos Imréné Erzsébetet kereste. Az eltűnt 72 éves demens asszony Budapest XIII. kerületéből tűnt el. A fia a közösségi médián keresztül kérte az emberek segítségét, hogy minél hamarabb megtalálja édesanyját, akiért rettenetesen aggódott. A világhálón létrejött hatalmas összefogásnak hála Erzsébet épségben előkerült, fia pedig végtelenül hálás mindenkinek, aki segített abban, hogy édesanyját megtalálják.
Gábor édesanyjánál alig egy éve diagnosztizáltak érrendszeri eredetű, vaszkuláris demenciát, ami ráadásul az idővel egyre súlyosabbá válik. Mivel Erzsébet egri, ezért fia mondta neki, hogy látogassa meg őt nyugodtan gyakrabban és maradjon is nála több napra. Eltűnésekor is fiánál tartózkodott Budapesten, ám amikor Gábor elment dolgozni, az idős asszony úgy gondolta, hogy leszalad a boltba.
– Anyu gondolt egyet, hogy elmegy sütiért a kisboltba. Viszont itt valami történhetett, mert az egri kisboltra gondolt, azt hitte, otthon van. De mivel csak oda ugrik le, nem vitt magával semmit, csak a szatyrot, kulcsot, és a kutyát, akit addig ki szokott kötni. A lépcsőház előtt még beszélt pár sort a szomszédokkal és elindult Újpest irányába – részletezte fia, Gábor.
A férfinak az lett gyanús, hogy hiába hívta telefonon, az asszony nem vette fel. Végül felhívta a szomszédokat, akik elmondták neki, hogy pár órával ezelőtt látták, azóta viszont nem tért vissza, ekkor kezdődött a keresés.
Szinte semmit sem vártam egy Facebook-poszttól, csak amíg ültem a rendőrségen, tehetetlenségemben kiposztoltam, hogy addig is valami legyen… Másodperceken belül jöttek a hozzászólások, a megosztások, üzenetek. Rengetegen írtátok, elindultok gyalog, rollerrel, kutyussal, autóval, egyedül-párban
– kezdte a Facebook-bejegyzésében Gábor.
A kétségbeesett férfit a kutyás kereső osztagosok is megkeresték, hogy felajánlják a segítségüket. Sőt, felhívását egy közterület-felügyelő is kiszúrta, aki szintén felvette vele a kapcsolatot és elmondta, hogy visszanéz annyi kamerafelvételt, amennyit csak tud, hátha megtalálja rajta az idős asszonyt.
– Hajnali egykor értem haza. Próbáltam érdeklődni kórházaknál, mentőnél, már úgy voltam vele, az se érdekel, ha bevitték törött lábbal-kézzel, csak legyen meg… – mondta el őszintén.
Kora reggel teljesen kétségbeesetten hívta fel a bátyját, hogy az édesanyjáról még mindig nincsen semmi hír és nem tudja, most mit tehetne. Ekkor azonban megcsörrent a telefon.
Bejövő hívás, mondtam is tesómnak, hogy le kell tennem. Azonnal fel akartam venni, ám véletlenül kinyomtam, de fél pillanaton belül csörgött újra, visszahívni se volt időm. Egy angyali hölgy volt az, aki elmondta, hogy éppen a buszon van a Vágány utcában és szerinte most látta anyukámat.
A személyleírás egyeztetése után nagyon megörült az aggódó fiú, mert minden adat stimmelt, ezért a hölgy rögtön leszállt a járműről, hogy Erzsike néni után eredjen.
Mondta a hölgy, hogy akkor megnyomja a vészcsengőt és leszáll gyorsan, utánaszalad. Nagyon izgult ő is, vert a szíve. Sietett utána, hogy el ne veszítse szem elől. Kérte, hogy mindenesetre maradjunk vonalban. Hallottam, hogy odaért és megszólította... ekkor visszahallottam édesanyám hangját…Atyaég, ezt az érzést leírni se tudom!
– örvendezett.
Gábor azonnal öltözött és rohant is a helyszínre. A hölgy addig végig az édesanyjával maradt és beszélgetett vele.
Amikor megláttam őket, hatalmas öröm és hála lett úrrá rajtam. Sokat nem tudtam mondani, odamentem, megöleltem, megpuszilgattam. A hölgyet is megöleltem, mert szó nem jött a torkomra
– árulta el.
