"Szívem szerint a feleségem után mennék" - mondta a megtört férfi, miután eltemette egyhónapos kisfia édesanyját
Felesége kérésére nem lett hivatásos katona Zsolt. A 32 éves férfi most fiatal feleségét gyászolja, aki egyhónapos kisfiuk mellett esett össze és halt meg.
Képtelen volt abban a házban aludni a gyászoló férj, ahol március 8-án szeretett felesége elhunyt az egy hónapos kisbabájuk mellett. Ideiglenesen a szüleihez költözött az újszülött Zsoltikával. Zsolt és Zsanett egy évvel ezelőtt kötött házasságot. Mint arról elsőként a Ripost beszámolt, a férj kora reggel még elköszönt hitvesétől és gyermekétől, mielőtt bement a munkahelyére. Mivel egész délelőtt nem érte el Zsanettet telefonon, a szomszédban lakó rokont kérte, nézze meg, mi a baj. Így értesült róla, hogy a felesége a padlón fekszik, mellette pedig a ringatóban keservesen sír a kis Zsoltika.
A férj hazasietett és kénytelen volt végignézni, ahogy a mentősök hiába próbálják megmenteni Zsanett életét. Az apa most a szüleihez költözött a babával.
Nagyon rottyon vagyok lelkileg. Munkásemberként még főzni se nagyon tudok. Szívesen megfürdetem Zsoltikát és játszom vele, de egyedül nem nagyon tudom ellátni. Az etetésben is próbáltam segíteni a feleségemnek, de mindig aggódtam, nehogy megfulladjon a kisfiunk
– árulta el Zsolt.
- Rá vagyok szorulva a szüleimre... azt mondják, nekik ez nem teher, de a legnagyobb bajom az, hogy rettenetesen hiányzik a feleségem – csuklott el a hangja.
Az ellenségemnek sem kívánom, hogy átélje ezt a pokoli fájdalmat. Már saját családi házban éltünk. Megvettük és novemberben kezdtük felújítani. A konyhát és a fürdőszobát is Zsanett ízlése szerint rendeztük be
– mondta Zsolt. Mióta meghalt a felesége, kétszer ment vissza a házba, közös otthonukba, de csak azért, mert muszáj volt.
- Képtelen voltam ott aludni, de eltöltöttem ott néhány órát. Többek között a kutyát is meg kellett etetnem. Azt terveztem, ha nagyobb lesz Zsoltika, mondjuk 2-3 éves, visszaköltözöm. Egy másik gondolatom az volt, hogy felrobbantom az épületet... ezt persze nem fogom megtenni – mondta az elkeseredett férfi.
Sokszor gondoltam rá korábban, ha egyikünk idő előtt elmegy, az én leszek. Honvédségi alkalmazottként az én munkám veszélyesebb. Járműveket szerelek. Meg is kaptam a katonai kiképzést, szerettem volna, hogy felvegyenek hivatásos állományba, de a feleségem erről hallani sem akart.
Féltett. Utoljára a halála előtt néhány nappal vitatkoztunk emiatt. Azt mondta, nem egyedül szeretné felnevelni a fiunkat. Most nekem kell megtennem ezt - tette hozzá.
- Mindenféle gondolat kavarog a fejemben. Sokan próbálnak azzal nyugtatni, hogy fel kell nevelnem a gyermekemet, de szívem szerint a feleségem után mennék. Egyszerűen nem tudom elképzelni nélküle az életemet! Koporsóban temettük el a halála utáni csütörtökön – mondta Zsolt.
A családfő nem tudja, honnan meríti hihetetlen erejét a továbbéléshez.
- Soha életemben nem ittam, csak cigarettáztam. Most megpróbáltam a pálinkát, hátha segít átmenetileg, de kijött belőlem. Mindenfélén gondolkodtam. Azon is, hogy megölöm magamat, de képtelen voltam megtenni. Könyörögtem az Atyának, hadd menjek a feleségem után, mert tudom, hogy a szüleimnél jó helyen van a fiam.
Nem tudom, mi okból vagyok a földön. Csak bolyongok. Ha lehunyom a szememet, olyan emlékeim jönnek elő, hogy fekszünk az ágyon, nézzük a tévét és megpusziljuk egymást...
- fejezte be a családapa.
