Kiszámíthatatlanná válik az időjárás: árvizek, szökőár és járványok pusztítanak majd.
Az ókorban az eget egy tökéletes óraműnek tekintették, melynek mozzanataiból számos következtetést vontak le a földi élet működésével, törvényeivel kapcsolatban. Elsősorban az égitestek mozgása és a természeti katasztrófák bekövetkezte között kerestek összefüggéseket, hogy előre láthassák és jelezhessék az időjárás viszontagságait, az áradásokat, földrengéseket, szökőárakat és a szélviharokat. Az égbolt jelenségei közül leginkább a hold- és a napfogyatkozás várható következményeit kutatták.
Napjainkban több tudományág is foglalkozik azzal, hogy a földrengések és az árvizek mennyire függhetnek össze ezekkel a jelenségekkel. Elméletileg lehetséges, hogy a Hold keringése a Föld körül olyan gravitációs húzást okoz, ami közvetve földrengéseket, árvizeket vagy szökőárt okoz. Egy 2016-ban publikált kutatás szerint legalábbis ilyesmiről lehetett szó a Chilében, Kaliforniában és Japánban előforduló nagy rengések idején, melyek a Richter-skála szerinti 5-ös erősséget is meghaladták. Ezek gyakran fordultak elő újhold vagy telihold idején, amikor a Nap, a Hold és a Föld egy vonalba kerül. Tehát az ókoriak megfigyelései nem voltak alaptalanok.
Ami a napfogyatkozást illeti, évente legalább kétszer, de akár ötször is előfordulhat bár ez hihetetlenül ritka: a két legutolsó év, amelyben öt napfogyatkozás fordult elő, 1823 és 1935 volt. Az április 8-ai teljes napfogyatkozás 4 perc 28 másodpercen át volt látható. A következő gyűrűs napfogyatkozás pedig október 2-án lesz. Az ókorból eredő népi hiedelem szerint minél több a napfogyatkozás egy évben, annál rosszabbak a kilátások annak a területnek a lakói számára, ahonnan az láthatóvá válik.
A 2019-es évben egymás után három napfogyatkozást is láthattunk: január 6-án részlegest, július 2-án teljest, december 26-án pedig gyűrűst. Ezt követően 2020-ban két napfogyatkozást lehetett látni, július 21-én és december 14-én. A 2019-es jelenségeket a Csendes-óceán partvidékéről és Ázsiából is jól lehetett látni, a 2020-as első napfogyatkozást pedig már Magyarországról is. A két év fordulóján koronavírus-járvány világméretű pandémiává nőtte ki magát, mely először Ázsiában, majd később Európában, köztük hazánkban is terjedt.
Az április jellemzően az egyik leglátványosabb hónap az égi jelenségek terén. A legutóbbit április 8-án figyelhettük meg. A 20 legnagyobb kisbolygó egyike, az 1904-ben felfedezett Herculina volt látható az égen, amit egy mintegy 45 kilométer átmérőjű holdacska kísért. A keleti égbolton, az Arcturus közelében megjelenő, majd napnyugtától egészen hajnalig látható aszteroida csak az egyik látványosság volt aznap. Észak-Amerikában teljes napfogyatkozás volt, mely egy mintegy 185 kilométer széles sávban, Mexikóból, az Amerikai Egyesült Államok 15 államából és Délkelet-Kanadából volt látható. Ugyan Magyarországról nem látszott, de a NASA oldalán nyomon követhetted.
A tudományos tapasztalatok azt mutatják, hogy a teljes napfogyatkozást átélő országokban, ezúttal Mexikóban, az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában az azt következő három és fél év alatt előfordulhatnak árvizek, szökőár, és komoly fertőző betegségek, járványok is.