Visszatért a színpadra a Miskolci Nemzeti Színház lebénult művésze
Valamennyi végtagjára lebénult, mégis az élet napos oldalát nézi Horváth Renátó, a Miskolci Nemzeti Színház volt táncosa. A 28 éves művész hiszi, hogy egy nap még lábra áll. Most a Borsnak mesélt az életéről.
Mint azt a Bors is megírta, Horváth Renátó a Miskolci Nemzeti Színház táncművészeként dolgozott. 2019. december 3-án egy próbáról hazament, majd letett egy szatyrot a kanapéra. A következő pillanatban éles fájdalmat érzett a lapockacsontja alatt. Először azt hitte, hogy csupán begörcsölt, hiszen az nem ritka a szakmájában. Beült egy kád forró vízbe, de máris rájött, hogy a baj nagyobb, mint gondolta. Az egyik, közelben lakó kollégáját megkérte, hogy vigyen neki fájdalomcsillapítót, de a pirula semmit sem használt. Alig négy óra alatt Renátó mindkét keze és lába felmondta a szolgálatot. Kórházba szállították, ahol az intenzív osztályra került. Két hétig mélyaltatásban tartották, és bő két hónapra gépekre kötötték. A teste érzéketlenné vált, és a tüdeje is leállt. Az orvosok valószínűsítik, hogy a problémát vírusos gerincvelő-gyulladás okozta, ugyanis a művész nyaki kettes csigolyája és a hátközepe között egy ödéma keletkezett, aminek felszívódása után legalább az érzések visszatértek.
A Bors most ismét felkereste Renátót, aki készséggel mesélt a jelenlegi állapotáról.
Dolgozom, zajlik az életem
– kezdte a táncművész, majd elárulta, hogy alapított egy saját társulatot, amellyel hamarosan országjáró turnéra indul. Az egyik, Testbe zárt ima című darabjában a lebénulása történetét mesélik el a táncművészet eszközeivel. Április 21-én, Veszprémben debütálnak, majd Miskolcon és Tiszaújvárosban is fellépnek.
– A darabot magam rendeztem és koreografáltam. A színpadon egy speciális fotelben ülve magam is megjelenek, körülöttem pedig természetesen ép művészek táncolnak, köztük az alteregóm, Földesi Milán is – árulta el mindennapjait kerekesszékben élő Renátó.
A művész testtudata már visszatért, és bár a végtagjait továbbra sem képes használni, már vannak akaratlan, spontán mozgásai. Ha a talpát megcsiklandozzák, a lábát elrántja.
Leegyszerűsítve, már csak oda kellene eljutnom, hogy az agyból kilépő ingerületek eljussanak a végtagokhoz és a törzshöz. A megbetegedésem óta négy év eltelt, és kijelenthetem, hogy ennyi idő alatt sokat fejlődtem. Abszolút bizakodva nézek a jövőbe. Azt el kell fogadnom, hogy a felépülésre nem napokat, hanem további éveket kell várnom
– mondta Renátó.
A 28 éves férfi jelenleg melltől lefelé mozgásképtelen. A kérdésre, hisz-e abban, hogy valaha is táncolni fog, esetleg akrobatikus elemekkel, határozottan, és őszintén válaszolt.
– Egyelőre örülök, ha járni tudok majd. Az az igazság, hogy mire a táncmozdulatokig eljutok, nagy valószínűséggel kiöregszem. Meg kell elégednem azzal, hogy alkotóként tevékenykedhetek – magyarázta a művész.
Renátó azt is elárulta, hogy boldog párkapcsolatban él.
11 éve vagyunk együtt Andival, aki a lebénulásom után is kitartott mellettem. Az állapotom miatt egy kicsit ugyan megállt az életünk, és az esküvő is várat még magára, de bízunk benne, hogy azt is mihamarabb megtarthatjuk. Természetesen szeretnénk családot alapítani, de előtte szeretnénk egy biztos hátteret megteremteni
– mosolygott Renátó.
Bárki elképzelheti, hogy a hirtelen lebénulás mindenki számára tragikus, pláne egy olyan személy esetében, akinek a mozgás a hivatása, ilyenek a táncosok, artisták, sportolók. Nekik az egész életüket nulláról kell kezdeniük.
– Olyan az, mint amikor a számítógép processzorát kitörlik, és mindent újra kell telepíteni. Az viszont tudatosult bennem, hogy azzal a környezetemnek és önmagamnak sem tennék jót, ha elhagynám magamat. Egész életemet úgy éltem, hogy hajtott valami. Szeretnék a társadalom szerves része lenni,
nem vagyok hajlandó fotoszintetizáló szobanövénnyé válni.
Korlátok között élem a mindennapjaimat, de igyekszem meglátni a szépet magam körül. Örülök, hogy újra dolgozhatok, és a társulatban is olyan csodálatos emberek vesznek körül, akikből erőt meríthetek.
