Tudományos modellek bizonyítják, hogy a szerelem csak akkor tart sokáig, ha mindent megteszel érte. Akkor miért hiszük, hogy örökre választjuk a párunkat, és miért szakítanak a párok?
A szerelem az egyik legcsodálatosabb dolog az életünkben, ami miatt képesek vagyunk jósnőkhöz fordulni, barátnőktől, barátoktól tanácsot kérni, de arra nem is gondolunk, hogy a tudomány is komolyan foglalkozik ezzel a kérdéssel. Számos kutatócsoport foglalkozik azzal, hogy az agy által termelt hormonok a felelősek a boldogságért.
A szerelem több szakaszból áll: 1. A vágyból, amiért az amygdala(vagy mandulamag) az emlősök agyának az érzelmi működésért, és legfőképpen az érzelmi töltöttségű tapasztalatok tanulásáért felelős része) felelős. A 2. szakaszért, ami a vonzalom, dopamin és a kortizon hormonok a felelősek, melyek szintje ilyenkor megnövekszik. A 3. a kötődés szakaszát pedig az oxitocin és a vazopresszin hormonok segítik elő. Minden szerelem nagy érzelmekkel és energiával indul, de a hormonok viszik előre a kapcsolatot, amihez nem kell eleinte nagy erőfeszítés. Idővel a szerelem fenntartásához ez kevés lesz, mert a kémiai vonzalom csökken.
Sok kutatás vizsgálta, hogyan maradnak boldogak a felek egy kapcsolatban és arra jöttek rá, hogy ha biztonságos a környezeti háttér, akkor a felek egyenlő energiát tesznek a kapcsolatba és nem válnak el. Ha stresszes az élet, mindkét partnernek dolgoznia kell azon, hogy ne veszítsék el egymást. Az érzelmileg erősebb félnek minden esetben több energiát kell beletennie a szerelem fenntartásához. A számítások viszont azt mutatják, hogy a hosszú ideig fennálló stresszhelyzet és válság lerombolja a romantikát. John Gottman kapcsolatkutató szerint a házasság olyan, mint egy zárt rendszer. Ha a házastársak nem tesznek bele energiát, akkor a kapcsolat megromlik és egyenes út vezet a váláshoz. Attól lesz sikeres és hosszú egy kapcsolat, ha mindkét fél dolgozik érte és nem sajnálja az időt és energiát. A pároknak meg kell tanulni, hogy a negatív konfliktusokat ne hordozzák magukban évekig és a múltbeli sérelmeket hozzák helyre.
A pszichológus saját hetes szabályt dolgozott ki, amiben leírja mit kell tenni, hogy ne végződjön szakítással a kapcsolat. Azt javasolja, hétnaponta randizzunk a párunkkal, héthetente egy éjszakára menjünk el és héthavonta utazzunk el egy romantikus nyaralásra. Ezen kívül a bűvös hetes számtól sokan tartanak. Aki már élt hosszú kapcsolatban, tudja, hogy hét év alatt annyi minden történik egy pár életében, hogy nehezen lehet újra elővenni a kezdeti lelkesedésüket a másik iránt. De ha átlendülnek a mélyponton a párok és megtalálják újra a boldogságot, akkor folytatni tudják a romantikát és nem jutnak el a szakításig.
Megkérdeztük olvasóinkat szerintük meddig tart a szerelem:
A legérdekesebb válaszok közül válogattunk:
Mária tudja, hogy a szerelemért tenni kell:
"Mindkét félnek kell tenni érte, hogy örökké tartson. Olyan is van, mikor szép lassan az egyik fél megöli az érzést. Ami elmúlik, azt visszahozni nem lehet, nem is érdemes."
Nikoletta az örökké tartó szerelemben hisz:
"A szerelem örök, a fellángolás múlandó."
Sándor is hisz az örök szerelemben:
"Az első és az igazi szerelem, ami mindkét részről megvan, volt és soha nem múlik el, csak átalakul. Én a mai napig szerelmes vagyok az első szerelmembe."
Vivien a szülei szerelmét látja példának és nagyon büszke rájuk:
"A szüleimnél 14 éves koruk óta tart. Kisebb megszakítás volt ugyan benne, de 50 éves koruk körül is ugyanúgy néznek egymásra."