Átkot hoztak a magyar rajongóra Marilyn Monroe ereklyéi

Aligha van Magyarországon olyan ember, aki többet tud Marilyn Monroe életéről, mint Jónás Anikó. A rádiós szerkesztő-hírolvasóként dolgozó hölgy hatéves kora óta rajong a színésznőért. Pár éve mégis megvált a sokáig dédelgetett gyűjteményétől, mert szeretett volna új életet kezdeni… 

Azzal kezdi a mesélést, hogy már nincs meg a hatalmas gyűjteménye, amivel néhány éve még tévéműsorokban is szerepelt. Annak idején, az egész háza tele volt Marilynnel. Azóta teljesen új életet kezdett, de ahogy beszélgetünk, új otthonában is előkerül egy-egy tárgy, ami a színésznő arcképét ábrázolja.

Édesanyja nem kedvelte

Anikó kislányként kezdett el rajongani az amerikai sztárért. Még csak hatéves volt, amikor már az ő könyvét olvasgatta.

– A gyermekszobák könyvespolcának nem mindennapi része egy Marilyn Monroe könyv – mondja mosolyogva. – Első osztályos voltam, amikor megláttam egy róla szóló kötetet a boltban. Norman Mailer írta, Marilyn a címe, aminek az elején az arcképe látható, a hatalmas szemeivel, ami mély fájdalommal teli, noha mosolyog. Annyira csodás a kép, hogy nem tudom megmagyarázni miért, de anyukámat rábeszéltem, hogy feltétlen vegye meg nekem. Ekkor már régen nem élt a híres díva, bár akkor még nem tudtam róla semmit. A könyv telis-tele van gyönyörű képekkel, folyton nézegettem, és bár még csak szótagolva és lassan, de olvasgattam. Emlékszem, hogy ha heti magazinokban megjelent róla valami, anyukám mindig mutatta, nézd, itt van az, akiről a könyved szól. Én meg kivagdostam a képeket és füzetbe ragasztgattam. Egyébként anyukám nem volt róla jó véleménnyel, azt sem engedte, hogy kirakjam a képét a falra. Csak felnőtt fejjel lett lehetőségem gyűjteni a hozzá kapcsolódó tárgyakat. Akkor még nem volt túl jó a hírneve. Nagyon sok könyv, dokumentumfilm elfogyasztása után vált számomra bizonyossá, hogy azok a vélemények valódi háttérismeret nélkül születtek. Édesanyám hozzáállása később sem változott, neki ugyanaz volt a véleménye élete végéig Marilynről, hiába próbáltam neki mesélni az életéről.

A lapockájára tetováltatta az arcképét

Hosszú évek alatt többszáz darabosra nőtt a gyűjteménye. Alig volt olyan rész az otthonában, ahol ne mosolygott volna rá a kedvence.

– Számomra Marilyn Monroe maga a nagybetűs nő – árulja el. – 36 év adatott meg neki, és ebből is csak néhány volt felhőtlen. Sajnálom, ami történt vele! Felnőttként mindenki így, ezzel a rajongással együtt fogadott el engem. Nagyon jó fej volt velem a környezetem, mindenki leste, hogy hol mivel tud meglepni, hátha az még nincs meg. Volt a kollekcióban kép farostra kasírozva, hűtőmágnesek, szemüvegtok, bankkártyatartó, bakelitek, tükrök, ágyneműk, díszpárnák, szék, székpárna, paraván, cipő, táskák, dzsekik, ágynemű, kirakósok, fogas, ékszertartó dobozok, ékszerek, tárolódobozok, csempe, jegyzetfüzet, dzseki, szatyor, utazótáska, pénztárca, a filmje cd-n és dvd-n. Egy időben, a közösségi oldalon a profilképem is Marilyn volt. Sőt, a bal lapockámra tetováltattam az arcképét. Ugyanis egy tetoválóművész ráírt az oldalamra, hogy megengedem-e hogy egy Monroe portrét tetováljon rám?! Hát persze, hogy megengedtem! Mondjuk, édesanyámnál ez volt az utolsó csepp volt a pohárban, azt várta, hogy mikor kopik le. Három-négy éve jött egy váltás a színésznőhöz kapcsolódó viszonyulásomban. Úgy döntöttem, hogy megválok a hatalmas gyűjteményemtől, több okból kifolyólag. Olyan sok tárgy lett a végére, hogy már gombostűnyi hely sem volt körülöttem. Nem mentek túl jól a dolgaim akkoriban. Elvesztettem a szeretteimet, szétesett a magánéletem, magam maradtam, és anyagilag sem álltam jól.

„Nem múlt el a rajongásom”

Anikó szerette volna, hogy ha egyben vették volna meg tőle az egész gyűjteményt. Az volt az álma, hogy egy interaktív Marilyn Monroe kiállításon elmesélheti a képek hátterét. Fel is keresett múzeumokat emiatt, de helyszűkére, a járványra, vagy a témára hivatkozva mindenhol visszautasították. 

– Ekkor már nagyon el voltam veszve a lelki hullámvasutamon, ami nagyon a lenti hullámokon ácsorgott, szükségem volt a pénzre is, ezért elkezdtem egyesével mindent eladni – meséli. – Egy spirituális lélekgyógyász elejtett mondata ösztönzött arra, hogy váljak meg ettől a szomorú, szenvedéssel teli, boldogtalan sorsú személy tárgyaitól, illetve mivel a hátamra tetovált képét „cipeltem”, így leginkább attól. Kerestem egy szakembert, aki elkezdte „kiégetni„ a festékanyagot a lapockámról, de ez nem egyszerű művelet. Már hat ilyen beavatkozáson vagyok túl, de még mostanra sem tűnt el teljesen. Természetesen az iránta való rajongásom nem múlt el. Nekem Marilyn Monroe örökre az életem része marad, de már csak nagyon finoman van jelen a mindennapjaimban. A könyvei mind a polcomon vannak, és néhány tárgyat is megtartottam, például posztereket, vászontáskát, pénztárcát. Lehet, hogy semmi köze mindennek ahhoz, hogy minimalizáltam a tárgyait, de szerencsére a dolgok most már jó irányba haladnak körülöttem. Megkerestem magamban az elveszettnek hitt fényemet, és pozitívan élek meg minden napot. Azt az álmot viszont nem adtam fel, hogy ha valaha nyitnak Magyarországon egy Marilyn Monroe kiállítást, akkor szeretnék ott tárlatot vezetni…

Szöveg: Szabó Csilla - FANNY