„Az angyalokkal muzsikál ezek után” – gyászol Miskolc, elhunyt a város legendás zenésze
Kiss János citeraművész megkerülhetetlen arca volt Miskolcnak. A 84 éves öregúr a Toti pékség előtt örvendeztette meg a járókelőket csodálatos citerajátékával. Június 10-én azonban helyére mécsest és koszorút raktak ki, ugyanis mindenki kedvenc János bácsija elhunyt.
Mécses, koszorú, egy fotó és egy kis bemutató szöveg árulkodik Miskolcon a szomorú hírről: elhunyt a művész Kiss János, aki 10-15 éve zenélt a Széchenyi István úti Toti pékség előtt. János bácsit minden miskolci ismerte és szerette, gyönyörű citerajátékának csodájára jártak az emberek.
80 kilométert utazott naponta, hogy zenélhessen
Az 1940. június 5-én született citeraművésznek Isten adta tehetsége volt, soha nem járt zeneiskolába, soha senki nem tanította őt citerázni, ám őstehetsége odáig vitte, hogy 1973-ban a "7 vármegye dalai" című rendezvényen citeraművésszé avatták. Kiss János egy tanyán született, majd a szocialista rendszerben azt államosították, így egy borsodi kis faluba, Nagyecsérre kellett költözniük. A mostanra már elnéptelenedett tanyaközpontba csupán földút vezetett, így János bácsi nap mint nap gyalog vagy biciklivel járt dolgozni.
Édesapám dolgozott állattenyésztőként, az állami gazdaságban, mentőssegéd is volt Miskolcon és a Borsod Volánnál is dolgozott gépkezelőként. Minden nap, földúton járt be dolgozni, rengeteget gyalogolt, hogy el tudja tartani 4 gyermekét és feleségét
– mesélte a Borsnak fia, ifjabb Kiss János, akinek az édesapját azonban 1967-ben üzemi baleset érte, így leszázalékolták és rokkant nyugdíjas lett. Végül, bár gyermekkora óta játszott citerán, csak 70 éves kora körül ragadott újra hangszert, és elkezdett kijárni zenélni Miskolc és Eger utcáira.
– Az engedélyei megvoltak hozzá, nagyon szerette ezt csinálni. Utóbbi éveiben ez éltette. Amikor csak tehette kiment zenélni, dacolva az időjárással, a betegségével. Nagyon sokat veszekedtem vele, hogy ne menjen, mert nem bírja, de rájöttem, hogy nincs értelme, hadd menjen, őt ez élteti. Végül annyira legyengült a szíve, hogy június 7-én mentőt kellett hívnunk neki, majd június 9-én pedig a szervezete feladta a harcot – idézte fel édesapja történetét a gyászoló fia, akitől megtudtuk, hogy amíg erővel bírta, a hét szinte minden napján látni és hallani lehetett János bácsit a Toti pékség előtt.
„Az angyalokkal muzsikál ezek után"
– Édesapám nagyon sok szeretetet kapott az emberektől és úgy gondolom ő is sokat adott. A kis pénznek is örült nagyon, amit kapott játékáért, hiszen mindig is szerényen éltek. Mezőnagymihályon laktak, ő onnan járt be Miskolcra, ami 40 km – részletezte ifjabb Kiss János, aki édesapja halála után úgy döntött, hogy a Toti pékség elé kiteszi édesapja kis asztalát, amin mindig játszott, mécsest gyújt az emlékére és kihelyez egy képet, egy kis ismertető szöveggel, hogy az emberek lássák, ki is volt az, akinek muzsikája összeforrt Miskolc belvárosával. Az emlék helyet látva rengeteg helyiben feltörtek az emlékek János bácsiról. Többen is úgy vélik, hogy emléktáblát vagy szobrot érdemelne az idős úr.
– Örök nyugalmat, szívből örülök, hogy kezet foghattam vele, hiányozni fog Jani bácsi – írták a miskolciak a közösségi médiában.
Elhallgatott a muzsika. Elszorul a szív. Az emlék megmarad. Karácsonykor még eljátszotta nekünk a Mennyből az angyalt. A kisunokámmal még énekeltünk is hozzá. Ezentúl fent zenél a szférákban
– Azt gondoltuk természetes, hogy Ő van. Hogy minden nap ott ül és játszik, és ez holnap, meg a jövő héten is így lesz, meg azután is... Része volt a mindennapoknak, a belvárosiak életének. Nagyon fog hiányozni... ahol ült az már mindig az övé marad. Nekem biztosan. Ahányszor csak odanézek, én már csak őt fogom ott látni magam előtt – vettek örök búcsút János bácsitól a helyiek, akik emlékében örökké megmarad Kiss János és a mindig nyugalmat és boldogságot adó örök citeraszó, ami ezután a Mennyországban zeng majd tovább.
