A nyári napforduló tiszteletére rendezett ünnepségen visszaröpítettek minket az őseinkhez. Az ünnepség csúcspontja a parázson járás volt.
Lóháton vitték a fényt a hagyományőrző hunok a nyári napforduló tiszteletére. A Bors részt vett a Pest vármegyei Gombán megrendezett XX. Magyar Fényünnepen.
A Hun Szertér közepén, egy megszentelt területen "a déli nap tüzét őrizték", majd elkezdődött a szertartás és négy fiatal lángra lobbantotta az őrtűzzel a máglyát.
Ez egy élő történelemóra, ahol az őseink szakrális szellemiségét, Istennel való kapcsolatát ismerhetjük meg; biztos hátteret mutat, amire tudunk támaszkodni
- magyarázta a Borsnak Daróczi Zoltán az ünnep krónikása, hírvivője. „Nem úgy kell élni, ahogy az őseink éltek, hanem úgy, hogyha az őseink letekintenének, akkor büszkénk legyenek ránk. Az az ember, akinek a gyökerei ingatagok a hétköznapi élet valóságában nem tudja megállni a helyét, mert nincsen biztos pont az életében” - tette hozzá.
Az ünnep fénypontja az esti parázson járás volt, ami a félelmeinken való túllépés egyik szimbóluma. A jelenlévők egymás kezét fogva körülállták a megszentelt területet és együtt énekelve átszellemültek, majd akiket "hívott a tűz", sikeresen átsétáltak a parázson mezítláb. Mindenki felajánlotta a parázson járását a számára fontos dolgokért, például a hazáért, a családért.
A tűz hosszú évezredek óta azt jelképezi, hogy a belső félelmeinket, egy kicsit, legyőzzük, hogy önmagunkhoz képest egy kicsit jobbak legyünk, többek legyünk. Évről évre képesek legyünk megújulni; a tűz nem engedi, hogy félelemmel legyünk jelen, mert akkor megégünk
- mondta Daróczi Zoltán, aki hangsúlyozta, hogy erre a feladatra először meg kell érni és csak azután lehet részt venni a parázson járáson, ami egyben egy beavatási szertartás.