"Integettünk is egymásnak" – húsz éve szeretett bele álmai nőjébe a kasszásként dolgozó Krisztián, most keresi őt
Krisztián kasszásként dolgozott, amikor a sorok között megjelent élete szerelme. Akkor nem volt bátorsága randira hívni, viszont most szívesen megismerné. Bízik benne, hogy húsz év elteltével még emlékszik rá a hölgy.
– Egyszercsak felbukkant az elmémben és azóta csak az arcát látom magam előtt – kezdte lapunknak V. Krisztián. A férfi több mint húsz évvel ezelőtt kasszásként dolgozott az óbudai Auchanban, ahol a sorok között az egyik napon megpillantotta élete szerelmét. Elmondása szerint nagyon bánja, hogy akkor nem volt bátorsága megszólítani, de most szívesen meginna vele egy kávét. Abban bízik, hogy a hölgy még emlékszik rá vagy magára ismer a történet miatt és felveszi vele a kapcsolatot.
Nem tudom miért, de villámcsapásként visszatért az elmémbe
– folytatta Krisztián.
– Annyi biztos, hogy az óbudai Auchan 2003-ban nyitotta meg a kapuit a vásárlók előtt. Akkor kezdtem el én is ott dolgozni, mint kasszás, szervizes. Ez a gyönyörű nő körülbelül hetente kétszer jött vásárolni egy fekete wagon R-rel. Középmagas, barna bőrű (szoláriumozhatott), fekete közép hosszú haja volt, általában copfban hordta. Ruházata mindig sötét színű és sportos volt – tette hozzá.
Krisztián élénken emlékszik arra, hogy a hölgy is érdeklődést mutatott felé, ugyanis amikor találkoztak, mindig köszöntek egymásnak.
Sokat mosolyogtunk egymásra és integettünk, de sosem szólítottuk meg egymást…
– sajnálkozott a férfi.
– Néha, azt hiszem, az édesanyjával jött vásárolni… Igazából nem szeretnék tolakodó lenni vagy hasonló, egyszerűen csak valamiért bekattant az emlékeimben. Szívesen belenéznék még egyszer a gyönyörű szemeibe! Persze szívesen megismerném, de ennyi idő elteltével nem gondolom, hogy egyedül lenne – folytatta.
Mind a ketten nagyon fiatalok voltak még, így fontos lehet, hogy akkoriban a hölgy hány éves volt.
Ha most vagyok 44 éves, akkor nagyjából 23 éves lehettem akkor. Ő szerintem 28-34 év közötti lehetett. Általában a bejárat mellett kávéztam, amikor megérkezett. Viszont néha bent is láttuk egymást. Nagyon szégyellem magam, hogy akkor nem szólítottam meg! Néha, amikor arra járok, eszembe jut, de intenzíven nagyjából egy hete van a fejemben és tisztán látom az arcát magam előtt…
– zárta beszámolóját.
Abban az esetben, ha a hölgy magára ismerne, küldjön lapunknak egy üzentet a központi e-mail címünkre és mi összekötjük Krisztiánnal!
