Magyarországon él Charles Dickens szépunokája. Olyan az élete, mintha a Bridgertonban játszódna
Egész élete olyan, mintha egy romantikus film főhősnője lenne. Édesanyja magyar grófnő, édesapja pedig Charles Dickens ükunokája volt. Catherine Dickens 23 éve telepedett le Magyarországon. Riportunkban elmeséli azt is, hogyan él vidéki otthonában…
Másfél hektáros birtoka a meseszép Orond szőlőhegyen terül el, ahonnan belátni az egész vidéket. Csákberényi otthonában találkozunk, ahol immár kilenc kiadó házikót üzemeltet. Metszés közben elmeséli, hogy lelkes, de amatőr kertészként rengeteget dolgozik azért, hogy így nézzen ki a kert. Megmutatja kedvenc növényeit, a selyemakácot, a gyertyavirágot, ami extra odafigyelés nélkül is egész nyáron virágzik, és persze a rózsát, ami sok törődést igényel, de nem hiányozhat egy angol kertből - írja a Fanny magazin.
„Tipikusan angol gyerekkorom volt”
Sokáig az angol hölgyként emlegették Csákberényben, bár aki ismeri, az pontosan tudja, hogy nagyon távol áll tőle a kimértség, hiszen közvetlenségével és humorával bárkit levesz a lábáról. A húgával, Lucy-vel együtt Angliában, Yorkshire-ben nőtt fel. Örömmel idézi fel a szívének kedves emlékeket.
– Idillikus és tipikusan angol gyerekkorunk volt – meséli. – Hatalmas, gyönyörű, régi házban laktunk a szüleimmel, ami nagyon hideg és kísérteties volt, mintha szellemek lakták volna. Fallal körülvett csodaszép kert is tartozott hozzá, angol pázsittal, rózsákkal. Voltak háziállataink: labrador kutyák, tengerimalacok, aranyhalak, pónilovak. Kislány korunk óta lovagoltunk, ami anyukánknak volt fontos, ő grófkisasszonyként nőtt fel a Békés megyei Dobozon, ahol állandóan lovagolt. Egyébként még nagyon fiatalon, a világháború idején hagyta el az országot. A nemesi származásából nem sok mindent érzékeltünk, a magyarságából viszont annál inkább. Nagyon erős akcentusa van, ami nagyon kitűnt a Yorkshire-i kiejtés között. Mindenki tudta a környéken, hogy magyar. Arra emlékszem, hogy édesanyám soha nem szeretett főzni, hiszen grófnőként sokszor volt segítője, aki főzött rá. Állandóan steaket készített nekünk, ilyenkor az egész házat ellepte a füst. Tizenegy évesen kerültem el egy katolikus bentlakásos iskolába, mert az arisztokrata családokban ez volt a szokás. Később Bécsben, majd ismét Angliában tanultam, titkárnőnek.
„Az ükapám, Dickens nagyszerű ember volt”
Catherine sok mindent tanult az édesanyjától, többek között az étkezési illemszabályokat, vagyis, hogyan kell ülni az asztalnál, hogy kell fogni a kést, villát, hogyan kell használni a szalvétát.
– Mindig arra tanított minket, hogy soha ne hazudjunk és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt – mondja. – Édesanyámnak nagyon erős katolikus hite van, sokat mesélt Jézusról, Istenről, ezeknek azóta is fontos részük van az életemben. Imádtuk édesanyánkban, hogy nagyon rugalmas volt, ami abból adódott, hogy a háborús időkben sokáig menekültként élt. Édesapám személyisége sokkal nehézkesebb volt, de anyám fantasztikusan bánt vele. Édesapámtól pedig a Dickens vonalat örököltem. Gyakran mondta, hogy bárcsak Kovács lenne a vezetékneve, hisz sokszor kiemelték a származása miatt az iskolában, a katonaságnál pedig költőnek csúfolták. Számomra nagy büszkeség, hogy viselhetem a nevét, hiszen nagyszerű ember volt, aki óriási szellemi örökséget hagyott hátra. Tőle jön a nyitottságom és a közvetlenségem. Ő is mindenkivel szót értett, a királynővel és a hordófiúval egyaránt. Természetesen eljátszottam már a gondolattal, hogy milyen lenne grófnőnek lenni. A nagybátyám révén az unokatestvéreim megkapták ezt, illetve a hercegi címet. De édesanyám felvilágosított, hogy anyai ágon nem öröklődnek, úgyhogy azzal szoktam viccelődni, hogy be kell érnem a Dickens névvel.
„Hat éve vagyunk együtt Graham-el”
Catherine 23 éve költözött Magyarországra, többek között azért, mert édesapja halála után, édesanyja visszaköltözött szülőföldjére. Távolról sem úgy él, mint egy úrinő. Csákberényi birtokán, megállás nélkül csinál valamit, kertészkedik, lakberendez, karban tartja a medencéket, vezényli a felújításokat. Lányának édesapja jó pár éve elhunyt, sokáig fohászkodott azért, hogy újra rátaláljon a szerelem. Második férjével, Graham-el az interneten keresztül ismerkedtek meg.
– Ő egy igazi angol úriember, aki szeret szépen felöltözni, mindig kedves, udvarias – meséli. – Neki is jó a humora, rengeteget nevetünk és soha nem vitázunk. Imádja a focit, ő természetesen Angliának szurkol, én viszont azt kiabálom: hajrá Magyarország! Nagyon örülünk Szoboszlai Dominik focistának, aki magyarként, egy angol csapatban, a Liverpoolban játszik. Egyébként az első találkozásunk Angliában történt Grahammel, de már akkor leszögeztem, hogy soha többé nem fogok ott élni. Ha velem akar lenni, Magyarországra kell költöznie. Szeretek látogatóba menni, hiszen vannak ott barátaim, imádom az angol kocsmákat, de mindig alig várom, hogy haza jöjjek. Szeretem a magyarokat, mert tehetségesek, csendesek, és könnyű őket megnevettettetni. Azt hiszem, nagyon hasonlít az angol és a magyar humor. Nekem már ez az igazi otthonom…
„Mindennek megvan a helye”
Rideg Judit hat éve dolgozik Catherine csapatában, és mint mindenki, ő is csákberényi.
– Érettségi után egy szezonra jöttem, de aztán itt ragadtam – meséli. – Én fogadom a vendégeket, összeszervezem a csapatot, és mellette azt csinálom, amire éppen szükség van. Már korábban is ismertem Catherine-t, mert amikor idekerült a faluba, a nagymamám volt az első varrónője és ő készítette a házakba például az abroszokat. Nagyon sokat tanultam tőle, például, hogy mindennek megvan a helye és hogy hogyan kell állniuk mondjuk a bögréknek. Apróságnak tűnnek, de ezek is adják meg azt a kis pluszt, amitől a vendégek szeretnek itt lenni. A származása nincs hatással a közös munkára, de azt mindannyian nagyon szeretjük, amikor akár egy rendezvény alkalmával az életéről, tapasztalatairól mesél.
