"Mondogatta, hogy nem erre a világra való" - Megszólalt az életét önkezével kioltó tinilány édesanyja
Önkezével vetett véget fiatal életének egy 15 éves kislány Székesfehérváron. Vanessza apára vágyott, de az élet nem adta meg neki. Az iskolában kiközösítették és egyre nehezebben viselte a sok lelki fájdalmat. Édesanyjának, Juditnak többször is mondogatta, hogy egyikük sem erre a világra való.
Vanessza semmire sem vágyott jobban az életben, mint egy szerető édesapára. A biológiai apjával sosem találkozott. A férfi akkor lépett ki az életükből, amikor az anya áldott állapota ötödik hónapjában járt. Mindössze 15 évet élhetett: önkezével vetett véget saját életének, felakasztotta magát az otthonában.
A 44 éves édesanya és 15 éves gyermeke csak egymásra számíthatott az életben, ennek köszönhetően pedig igen szoros és meghitt volt a kapcsolatuk. Az édesanyának, Juditnak volt néhány kapcsolata, de egyik sem bizonyult tartósnak. Az egyik nevelőapa kedvéért Székesfehérvárról Berhidára költöztek, de vele sem sikerült szép családi életet élni.
- Vani sajnos egy elzárt világba került. Nem járhatott moziba, szórakozni, még a korának megfelelően sem. A középiskolai osztálytársai emiatt kiközösítették és sokat csúfolták. Csak azért, mert nem ivott és nem drogozott– mesélte Judit az elhunyt gyermekéről.
Vani sokszor mondogatta, hogy mi ketten nem vagyunk valók erre a világra. Arra is utalást tett, hogy nekünk együtt kellene elmennünk, és tudja, hogy én érte élek. Rendszeresen hallotta, ahogy átsírom az éjszakákat, mert a volt párom sokáig hitegetett
– mondta a Borsnak Judit. Később Székesfehérváron apartmanházat nyitott, hogy minél több mindent megadhasson a lányának.
- Nagyon szeretett olvasni és kitűnő tanuló volt. Berendeztem neki egy fodrászműhelyt, mert ezt a szakmát választotta. Úgy terveztük, hogy felveszünk egy fodrászt, aki mellett tanonckodhat. Sokat segített az apartmanházban és a szőlőben is. Takarított, főzött, mosott és vasalt, ezért persze zsebpénzt kapott – árulta el az édesanya.
Judit június 17-én délután átment az egyik szomszédhoz, aki mellett ápolóként segédkezett. Mire visszaért, a lánya felakasztotta magát.
Amikor a kapuhoz értem, gyanús volt, hogy nem üdvözöl boldogan a hét kutyánk. Beléptem a házba, és rögtön megláttam a lányomat. Még korábban építtettem neki egy télikertet. Vanessza oda szeretett visszavonulni egy könyvvel, olykor ott is aludt. Vani ehhez az építményhez rögzítette a kötelet, aminek a másik végét a nyakára kötötte, majd leugrott
– csuklott el a gyászoló édesanya hangja.
Judit levágta a kötélről a gyermekét, majd kihívta a mentőket. A segítség érkezéséig a diszpécser utasítása alapján próbálta a lányát újraéleszteni, de nem járt sikerrel.
- Meghalt a szeretett gyermekem, aki az életet jelentette számomra! Most úgy érzem, nincs értelme a létezésemnek – mondta Judit, aki most szeretné felvenni a kapcsolatot Vani volt osztálytársaival. Ebben meggátolja, hogy a rendőrség lefoglalta a tinédzser telefonját.
- Szeretném, ha a búcsúztatásra minél többen eljönnének. Vanit egy hófehér koporsóba fektetjük. Abban a ruhában, amit nekem szánt ajándékba. Kettőt vett belőle, egyet nekem, egyet magának. Csak tegnap, a születésnapomon bontottam fel. Úgy szeretném, ha eljön az ideje, engem is ebben a ruhában temessenek.
Mindig van segítség!
Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes lelkielsősegély-számot, vagy keresse fel a www.ongyilkossagmegelozes.hu oldalt!
