Megtaláltuk a hős magyar apukát, aki az autóban vezette le a szülést - Fotókon a pici

Az egy hónapos Zenina anyukája karjaiban szunyókál, míg kétéves bátyja, Alexander és négy éves nővére, Eliza az apukájukkal játszik. Pont ilyen családi idillről álmodozott a fiatal pár annak idején, amikor 14 évesen, tini szerelmük kezdetén megbeszélték, hogy majd két vagy három gyerekük legyen.

„Még csípőig bent volt, amikor felsírt”

18 év kellett, hogy az egykori romantikus ábrándozásból valóság váljon, és három gyerekes, boldog családban éljenek. Ráadásul a legkisebb babájuk világra érkezése olyannyira különlegesre sikeredett, hogy a hírekbe is bekerült.

– Azon a hétfői reggelen fél 7 körül éreztem, hogy helyzet van – idézi fel a nagy napot Flóra a Fanny magazinnak. – A nyolc perces fájásoknál hívtuk a nagyszülőket, hogy jöjjenek át, vigyázzanak a gyerekekre, mi pedig megyünk a kórházba. Öt-tíz percre laknak, addig elmentem zuhanyozni, mert az első gyereknél azt mondta az orvos, hogy az elvileg hosszabbítja a fájások közti időt, illetve a jóslófájásokat elmulasztja. Viszont már nagyon nehezen jöttem ki a zuhany alól, felöltözni pedig csak Dani segítségével tudtam. Ötven méterre a házunktól van egy kanyar, már ott mondtam a férjemnek, hogy hívja a mentőket, mert nem fogunk beérni, szülünk.

– Nagyon féltem, nehogy ne érjünk be a kórházba – mondja Dani. – Pánikolni nem volt időm, viszont aggódtam, hogy minden rendben lesz-e. Amikor Flóra jelezte, hogy baj van, hívtam a mentőket és ahol tudtam, félreálltam az autóval. Nagyon profi telefonos segítséget kaptunk. Mondta a mentésirányító, hogy kapcsoljam be az autós fűtést, tegyek alá ruhát, törülközőt, bármit, ami nálunk van. Kérte, hogy fektessem le hátul, de a feleségem már nem tudott kiszállni, azt kérte, hogy csak döntsem hátra az ülést. Aztán kérdezte, hogy mit látok. Mondtam, hogy szerintem a haját. Erre azt válaszolta, hogy most kellene tolni. Mire kimondta, addigra már csípőig kiugrott a gyerek és abban a pillanatban fel is sírt. A következő tolásra már teljesen kint volt. 

„Ez volt a legkellemesebb szülésem”

A fiatal pár nem győz hálát adni a sorsnak, amiért a kislányuk komplikációmentesen és egészségesen jött a világra.

– Amikor megszületett, óvatosan odafordítottam Flóra mellkasára és betakargattam őket – meséli Dani. – Pár perc múlva pedig megérkeztek a szakemberek, ők vágták el a köldökzsinórt. A csecsemőmentők elvitték Zeninát, a mentősök Flórát, én pedig a reggeli csúcsforgalomban szépen utánuk araszoltam. Mire beértem, addigra már kint volt a méhlepény, és épp a varrásnál tartottak. Az aranyóra Zenina nélkül telt, inkubátorba rakták, hogy melegedjen át rendesen, hiszen mégis csak 14 fokban, a szabad levegőn született. 

– Dani mindig olyan kimért, nyugodt, átgondolós – veszi át a szót Flóra. – Nagyon meglepett, hogy most milyen pörgős volt. Fel se fogtam, hogy például alám rakott törülközőt, pulóvert. Egyébként először az fogalmazódott meg bennem, hogy ezt biztosan Dani vonzotta be, mert rengeteg olyan videót mutatott, ami arról szólt, hogy a párnak nem sikerül időben bejutni a kórházba. Szerencsére pozitív élmény volt, bár nekem a kórházi szüléseim is azok voltak, mert gyorsan és zökkenőmentesen történtek. Talán mégis ez volt a legkellemesebb szülésem, mert nagyon természetesen történt minden. Az első kettőnél nem sikerült gátvédelemmel szülni, így most sokkal gyorsabb volt a regenerálódás. Az előző alkalmak után sokáig nem tudtam rendesen állni, ülni, most meg olyan volt, mintha semmi nem történt volna.

Hősként tekintek az apára

Nem csak az édesanyára, hanem az édesapára is hősként tekintenek azóta a családban. 

– Mindenki meglepődött, csodálva és ledöbbenve hallgatták a történetet, nekem is külön gratuláltak, büszkék rám – mondja Dani. – IT területen dolgozom, úgyhogy nem sok közöm van az egészségügyhöz, de az sokat segített, hogy bent voltam a szülőszobán az első két gyermekünk érkezésénél. A világrajövetel csodája is fantasztikus, de elsősorban nem emiatt akartam ott lenni, hanem azért, hogy támogassam a feleségemet. Nekem természetes volt, hogy ott legyek vele, amíg ő erőlködik és szül. Csípőtől lefelé nem láttam semmit, nem is volt ilyen vágyam, de most mást hozott az élet. Ha nem lettem volna ott, akkor valószínűleg azt sem tudtam volna, hogyan kell megfogni a babát. Meghatódni csak utólag volt időm, amikor az inkubátorban néztem Zeninát. Ott fogtam fel, hogy mi is történt valójában. Nagyon boldogok vagyunk, hogy tényleg együtt csináltuk végig, és minden rendben ment, de nem kívánom ezt az élményt senkinek. 

– Rengeteget segített, hogy minden szülésnél ott volt a férjem – vallja be Flóra. – Az első kettőnél emelgette a fejemet, de a lelkemnek is nagyon jót tett, hogy velem van. A hétköznapokban is sokszor számíthatok rá. Segít az etetésben, altatásban, büfiztetésben, hogy időnként én is tudjak pihenni. Rendesen kiveszi a részét a teendőkből. Lehet, hogy nem is vállaltam volna három gyereket, hogy ha nem lenne ennyit velünk...