„Az orvosok életképtelennek könyveltek el” – Ezer emberből egy él olyan betegséggel, mint Tünde
Árus Tünde nyitott gerinccel született, abból is a legsúlyosabb fajtával. A fiatal nő azonban kesereg, úgy véli a legkeményebb csatákat a legjobb harcosok kapják. Egyetemet végzett, most pedig a kézműves munkáival segít az embereknek.
Árus Tünde története az igazi példa az élni akarásra és arra, hogy bármilyen állapotban is kerül az ember, nem szabad feladnia. Tünde nyitott gerinccel született, abból is a legsúlyosabb fajtával, Myelomelingocele-vel. Az ilyen betegek körében olyan ritka, hogy életben maradnak az érintettek, hogy Tündét is elkönyvelték az orvosok életképtelennek. Azonban ő pedig mindent megtett, hogy erre rácáfoljon.
„Én valahogy mindig nagyon élni akartam”
Életképtelennek voltam elkönyvelve, de én valahogy mindig nagyon élni akartam, nagyon barátságos, kommunikatív voltam gyerekként is, kórházakban is mindig sok barátot szereztem magamnak, mindenkit szórakoztattam
– kezdett mesélni Tünde, akinek minden szavából sugárzik az életigenlés és a vidámság. A pozitív hozzáállás azonban ilyen súlyos esetben sokszor nem elég. Az ő életét is a tornák és a fejlesztések teszik ki mind a mai napig, de ennek ellenére imád hoki- és kosármeccsekre járni és egész évben a koncertszezont várja.
– A mindennapok sem egyszerűek, de minden akadályt könnyen veszek, szerintem. Őszinte szoktam lenni, soha nem mondom, hogy jól vagyok, ha épp nem, de panaszkodni sem szokásom. Talán a legnehezebb azt volt megemészteni, mikor kezdtem rádöbbenni, hogy ha nem is 0-24-ben, de azért minden nap figyelni kell rám valakinek. – részletezte Tünde, aki állapota miatt kerekesszékhez kötve éli életét, de ez sosem akadályozta meg abban, hogy ugyanazt tegye, mint kortársai. Soha nem is szerette, ha „beteg”-nek hívják, szerinte ez inkább egy állapot.
Utáljuk a „beteg” cimkét, a lesajnáló pillantásokat, mi is csak élni szeretnénk, a lehető legnormálisabban, mint mindenki más. Nekem nehéz, hogy ne azzal a gondolattal keljek és feküdjek minden egyes nap, hogy teher vagyok
– tette hozzá.
Az egyetemet után a horgolásban találta meg önmagát
Igazából jó emlékeim vannak gyerekkoromból, gyakran játszottam kint is az ép, egészséges gyerekekkel, annyi különbséggel, hogy én nem szaladgáltam, de ezt én valahogy soha nem fogtam fel hátrányként, elfogadtam és kész
– mesélt a fiatal lány, aki egészséges, járni-képes gyerekekkel járt óvodába és iskolába, de kiskamaszként már előjöttek a különbségek köztük. Tünde azonban nem hagyta magát, feldolgozta a sérelmeket és ment tovább. Ezek után gimnáziumba járt filológia szakon, majd pszichológia szakon az egyetemet is elvégezte, távoktatásban. A kreativitása mindig is hatalmas volt, ha csak lehetett, mindig ügyeskedett valamit.
– A horgolással 2019 őszén kezdtem ismerkedni, vagyis lassan 5 éve. Idővel megtanultam minden csínját-bínját – mesélte lelkesen Tünde, akinek annyi megrendelése lett egy idő után, amire ő sem számított. Az emberek ráadásul sokszor a rendelés mögötti személyes történetet is megosztják Tündével, legyen az bármilyen megható vagy fájdalmas. Tünde azonban épp ezért szereti.
Végső soron azt érzem, hogy mégiscsak sikerült megtalálnom a módját, hogy másokon segítsek
– zárta gondolatait Árus Tünde, aki példa lehet sokak számára, akik olyan feladatot kapnak életük folyamán, amivel úgy érzik nem tudnak megküzdeni.
