"Ez a sors jutott nekünk az urammal" - megtörten nyilatkozott életmentő fiáról az Ipolyba fulladt férfi édesanyja
Az édesanya fia lélekjelenlétének köszönheti az életét, aki rajta segített, de önmagát nem tudta megmenteni július 14-én, vasárnap: belefulladt az Ipolyba Vámosmikolánál.
Megtörten nyilatkozott a Borsnak annak a 41 éves férfinek az édesanyja, aki még július 14-én az Ipolyba fulladt Vámosmikolánál. Zsiga azon a vasárnapi napon fürdeni és pandalázni ment le a folyóra, de a vízből már nem tudott kijönni. A speciális, puszta kezes halászati módszer lényege, hogy az illető lebukik a víz alá, majd – tudva, hol pihennek a halak - kézzel kiveszi az állatot a vízből. Feltételezik, hogy a férfi nadrágja beakadt egy fa gyökerébe, ahonnan nem tudta magát kiszabadítani, ezért megfulladt, majd a testét elsodorta az Ipoly.
Nagyon jó gyerek volt! A pénzét hazaadta, nem a kocsmába hordta. Néha hozott egy kis bort, azt együtt megittuk. Ő volt a családfenntartó
– mondta a Borsnak Éva, Zsiga édesanyja és hozzátette: elképzelni sem tudja, milyen lesz az élete a fia nélkül. Már a második fiát kénytelen eltemetni, a kisebbik gyermeke, Szabolcs súlyos beteg és értelmi fogyatékos volt.
- Ez a sors jutott nekünk az urammal – zokogta a gyászoló anya és beszámolt arról, hogy
két hónappal ezelőtt Zsiga mentette meg az életét.
Kimentem a házunk elé, ott estem össze. Ezt észrevette a fiam és azonnal cselekedett, Tudta, hogy az én esetemben ez különösen nem játék, hiszen szívbeteg vagyok. Próbált nyugtatgatni, közben kihívta a mentőket
– emlékezett vissza Éva, majd férje, Zsigmond vette át a szót.
- Bizony ríttam! A gyerek mondta, hogy üljek le, mert a pánikkal nem segítek az anyukáján. Mentőautó és helikopter is érkezett, a nejem szívét ki is ütötték, újraindították. Azt hittem, elveszítem őt. Végül autóval vitték kórházba, szirénázva – mesélte a családfő.
A házaspár egyelőre nem tudja, mikor helyezik Zsigát végső nyugalomra.
Nekünk nincs pénzünk a temetésre, ezért az önkormányzat intézi. Valószínűleg hamvasztani fogják a fiunkat, és Szabolcs mellé helyezzük. Majd egyszer mi is hozzájuk kerülünk
– csuklott el Zsigmond hangja.
A szülők elárulták: Zsigának két gyermeke is született, de róluk hosszú évek óta nem hallottak.
- Jó lenne, ha meglátogatnának minket, de nem teszik. Mi most csak egymásnak vagyunk – fejezte be Éva.
