Édesanyján kívüli egyetlen támaszát is elvesztette a Duchenne-szindrómás Krisztián
Újabb veszteség érte a Duchenne-szindrómában szenvedő Krisztiánt. A súlyosan beteg fiú elvesztette az egyetlen rokonát, aki a családot jelentette számára az anyukáján kívül: a nagymamáját.
Kilenc éves korában kényszerült kerekesszékbe a most 15 éves Krisztián, aki Duchenne-szindrómában szenved. A fiú és édesanyja Pilisen, egy icipici házban él nagy szeretetben. S bár az életük eddig sem volt egyszerű, most újabb csapás érte őket. A párosnak a nagymama volt az egyetlen családtagja, támasza, akire mindig lehetett számítani, így a halála óriási veszteség.
Krisztián számára a család adott erőt, hogy megpróbálja legyőzni a gyilkos kórt.
Csak ránk számíthatott, mi tudtuk támogatni a nehéz pillanatokban. De ennek most vége. Nem kímél minket az élet. Nagyon sok megpróbáltatás van mögöttünk, és mindig jön valami új
– sóhajt fel kétségbeesetten Mária, a fiú édesanyja, aki így teljesen magára maradt a beteg gyermekével. Krisztián sosem vágyott drága játékokra, ajándékokra, csak a családra és szeretetre.
Először édesapjában kellett csalódnia, aki nem csak magukra hagyta őket, hanem még a házat is eladta a fejük felől. Ezért albérletbe kényszerültek.
Két hetük volt kiköltözni az otthonukból, és csak nagyon nehezen találták meg maguknak azt a néhány négyzetméteres kis faházat, ami azóta a védelmező otthont jelenti a számukra.
A fiú betegségére öt és fél éves korában derült fény. Nehezen tudott felállni, járni, és nagyon hamar el is fáradt. Állapota rohamosan romlott, míg végül a Heim Pál gyermekkórházban megállapították, hogy Duchanne-szindrómában szenved. Azóta Krisztián minden nap harcot vív a betegséggel és az idővel, ám az állapota egyre csak romlik. Az orvosai szerint már csak pár éve van hátra. Ezért is fog nagyon hiányozni a nagymamája, mert ezt a kis időt, amit a jóisten adott neki, boldog családi légkörben szerette volna leélni.
