"Azt hittük, együtt fognak megöregedni" – így búcsúztak az Árpád hídi tragédia szerelmespárjától
A pár közös búcsúztatóján Ervin barátja szívszorító beszédet mondott.
Mint arra sokan emlékeznek, két szépreményű fiatal életébe került az a tragikus baleset, melyet egy ámokfutó okozott lopott taxival, július 3-án, az Árpád hídon. Ismeretes, B. Roland aznap elkötött egy taxit, mellyel szemből hajtott fel a hídra, ahol két kocsinak és egy vétlen taxinak is nekiment. A taxiban négyen súlyosan megsérültek, míg az egyik összetört kocsiban, egy Suzukiban ülő jegyespár mind a két tagja elhunyt.
Dr. B. Ervint és Sz. Mónikát azóta is százak gyászolják, a tragédiát pedig különösen szívfacsaróvá teszi az, hogy a fiatalok éppen házasodni készültek: aznap is esküvői meghívóikat vitték el szeretteiknek, az első szertartást pedig éppen három nappal a baleset után tartották volna.
Ehelyett azonban augusztus 2-án a fiatalok közös búcsúztatóját tartotta meg a két család, a szomorú eseményre pedig emberek tucatjai érkeztek. Többen beszédet is mondtak, egyikük, Ervin jó barátja megható szavakkal köszönt el a férfitől:
Azt hittem, a végtelenségig folytatjuk majd a közös programokat és a világmegváltó beszélgetéseket. Csak egy idő után Ervin és Mónika körül is lesz majd egy csapat gyerek. Én így szeretnék rá emlékezni, ahogyan rossz szóvicceket mesélt, egy kicsit szemtelenül, és nevetett rajtuk. Az egész kisugárzása összeegyeztethetetlen volt a halállal
– mondta el a pár barátja a búcsúztatáson. Hozzátett, Ervint szörnyű csapások érték, de erősen állta a sarat az élet viharai közepette.
– Elképesztő rátartisággal tudta azt mondani: "Én akkor is. Én akkor is boldog leszek, ha meg kell küzdenem érte. Én aztán nem adom fel!". Amikor Ervin bemutatta Mónikát, mindenki azt gondolta: hát megtalálta. Ez a lány igazán hozzá való. Ők tényleg együtt fognak megöregedni. Ahogyan annak lennie kellett volna – szögezte le, ahogyan azt is: felfoghatatlan, hogy valakit esküvője napján temessenek el:
– Azt szerettük volna most látni, ahogy örök hűséget fogadnak egymásnak. Ahogyan keretet adnak annak, hogy ők már beteljesültek egymás mellett. Kevés dolog áll távolabb egy lakodalomtól, mint a temetés.
Eltemetni valakit azon a napon, ami élete legboldogabb napja kellett volna, hogy legyen: ez felfoghatatlan
– mondta szomorúan a barát. Az ismerősök és a barátok azóta is képtelenek feldolgozni, hogy Mónika és Ervin nincsenek többé.
– Sokan szerettük volna látni az örömüket és velük együtt ünnepelni, mert mindketten rengeteg barátot vonzottak maguk köré a személyiségükkel, szerethetőségükkel, önzetlenségükkel és megbízhatóságukkal. Külön-külön is, nemhogy egy párként. Sokat elárul róluk, hogy mennyien vannak most összetörve és megrendülve – tette hozzá.
A párt az elkövetkezendő hetekben fogják eltemetni, az egyik szertartás Felvidéken, míg a másik Erdélyben lesz.
