„Mindannyian kaptunk egy őrangyalt” - Eltemették az Árpád hídi tragédiában elhunyt menyasszonyt
Sz. Mónika temetését Felvidéken tartották, barátnője megható szavakkal búcsúzott tőle.
Szomorú nap virradt pénteken (augusztus 9.) a felvidéki Kéménd településére: aznap, délután három órakor helyezték örök nyugalomra a július 3-i Árpád hídi tragédia legfiatalabb áldozatát, a 32 éves Sz. Mónikát. Mint ismeretes, a fiatal menyasszony vőlegényével, Dr. B. Ervinnel ült abban a kocsiban, amit az ámokfutó taxitolvaj, B. Roland felismerhetetlenségig összezúzott. A jegyespár azonnal meghalt.
Mint azt a Bors is megírta, a tragikus sorsú szerelmespárnak közös búcsúztatót tartottak Budapesten, ugyanis két külön ország területén helyezik őket örök nyugalomra: Mónikát születési helyén, a felvidéki Kéménden temették, míg Ervint az erdélyi Ditrón fogják.
Úgy tudjuk, hogy Mónikát tucatnyi gyászoló kísérte utolsó útjára, több szerette is beszédet mondott temetésén.
Egyik barátnője írásban is közölte szívet tépő búcsúszavait:
Moncsi számomra nagyon különleges ember volt, akire minden élethelyzetben számítani lehetett. Soha nem kérdezett, csak jött és támogatott, ha arra volt szükségem. Soha nem ítélkezett senki fölött, úgy fogadott el mindenkit, ahogy Isten teremtette
- írta az összetört, fiatal barátnő.
Mint azt a rokonok korábban is leszögezték, bár két temetést tartanak a két fiatalnak, mind a két szertartáson megemlékeznek a másik félről is. Valóban így történt, Mónika barátnője is hosszan mesélt Ervinnel való kapcsolatáról.
Emlékszem, a Jászai Mari téren álltunk a villamosnál és akkor mesélte az első randiját, és hogy mennyire összhangban vannak Ervinnel. És tényleg, annyira összeillettek, teljesen kiegészítették egymást, csupa szeretet volt mindkettő és csupa szív-lélek emberek voltak mindketten. Ha valakik összeillettek, akkor ők ilyenek voltak
- szögezte le.
- Amikor Budapesten volt dolgunk, bármikor odaadták a lakásukat nekünk, bármikor megszállhattunk náluk, akkor is, amikor ők otthon sem voltak. Amikor először utaztam Pestre a baleset után és amikor hazaérkeztünk, kiszálltam az autóból.
Amint a lábam a talajhoz ért, jelzett az okosórám, mint amikor üzenetem érkezik. Ránéztem, és Moncsi fényképe ugrott fel a képernyőn, mosolygós, vidám kép. Olyan, mint az összes emlékem róla
- mondta róla szomorúan.
- Elfogott az az érzés, hogy igen, ő egész úton vigyázott rám. Ugyanígy fog vigyázni minden szerettére. Mindannyian kaptunk egy őrangyalt. Szeretetünk irántad el nem múlik soha - zárta sorait.
