"Láttam a végtaghiányos édesapámat gátat rakni" - Orsi több emberrel együtt védi a gátakat az árhullámtól
Példaértékű az az összefogás, ami a 2024-es dunai árhullám elleni védekezést jellemzi ma hazánkban. Az árvíz elleni védekezésben mindenki megtalálja a számára ideális feladatot, mellyel hozzájárul a védekezés sikeréhez: a nyugdíjas kör zsíros kenyeret ken és kávét főz, az erejük teljében lévő fiatalok pedig homokzsákot töltenek és gátat építenek.
Példaértékű az az összefogás, ami a 2024-es dunai árhullám elleni védekezést jellemzi ma hazánkban. Az árvíz elleni védekezésben mindenki megtalálja a számára ideális feladatot, mellyel hozzájárul a védekezés sikeréhez.
Több ezer középiskolás és egyetemi hallgató vesz részt a Duna mentén az árvízi védekezésben, és nem csak az agrár szektorból. A Bors Surányban járt, ahol riporterünk a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyik doktorandusz hallgatójával, Orsival beszélgetett arról, mi is az önkéntesek feladata. Orsi motivációját egy tragédia hívta életre.
8 éve lakom a szigeten, és nem ez az első árvíz, amit megélek. Biztos, hogy közrejátszik abban, hogy most itt vagyok, hogy annak idején láttam a végtaghiányos édesapámat gátat rakni
– meséli lapunknak Orsi, akinek édesapja egy balesetben elveszítette egyik karját, ám ez nem akadályozta meg abban, hogy a frontvonalban harcoljon az otthonát fenyegető árhullám ellen. Orsi jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem első éves doktorandusz hallgatója, ám most minden erejét annak szenteli, hogy segítse az összetartozásáról híres surányi közösséget az árvíz idején.
Mi egy nagyon összetartó közösség vagyunk, így gyorsan tudtunk mozgósítani embereket ezekben a vészterhes időkben
– magyarázza Orsi, aki kesztyűben és lapáttal a kezében ha kell, zsákot tölt, ha kell, gátat rak. Az összefogás olyan eredményes volt, hogy a csütörtöki napot pihenéssel töltötte a falu, hogy felkészüljenek a következő embert próbáló napokra.
A gátlerakásnál nagyon figyelni kell, hiszen azon is múlhat, hogy beszakad-e a gát. Megvan a technikája, hogy hogyan kell hajtani a zsákokat, hogy megfelelően terüljön szét benne a homok, de a végén tömör, erős falat képezzen
– mesél Orsi a kőkemény fizikai munkáról, ami komoly felelősséggel is jár. Orsi nagyon büszke rá, hogy több ezer diáktársával az idősebbek válláról leveheti a terhek egy részét, hiszen a fizikai munkán túl számtalan feladat van, ami az idősebbeknek testhez állóbb.
Aki nem tudott fizikailag segíteni, az mással segített. A nyugdíjas klub például egész nap zsíros kenyereket kent, teát és kávét főzött, de volt, aki almás pitével is meglepett minket
– emeli ki Orsi, aki azt is hozzáteszi, hogy rengeteg felajánlást kapnak, amiért nagyon hálásak. Orsi nem csak gátépítést és lapátolást vállal: csütörtöktől megkezdődött az őrjáratozás, hiszen a vízszint emelkedésével muszáj ellenőrizni a gátak állapotát.
Járőrözünk az általunk megépített szakaszon, hogy hogy áll a vízszint, kell-e javítani vagy magasítani a gátat
– zárja Orsi, aki abban bízik, az a több ezer önkéntes, akik a frontvonalban harcolnak, meg tudják előzni, hogy az ország bármely pontján katasztrófa történhessen.
