Az isteni gondviselésnek hálás egy szegedi asszony azért, hogy nem halt meg az M5-ös autópályán. Katalin épp a fiához utazott Budapestre, amikor csaknem baleset áldozatává vált.
Még most is azon tűnődik V. Katalin, mégis hogy úszta meg épp bőrrel a Budapestre vezető utat az M5-ös autópályán. A 63 éves asszony ritkán jár kocsival a fiához, Istvánhoz, ám a legutóbbi ilyen alkalmat sosem felejti el, mert pillanatok választottá el attól, hogy baleset áldozatává váljon.
A szegedi asszony egy hete várt rá izgatottan, hogy végre újra láthassa a fiát. A fővárost is sújtó árvíz nemsokára visszavonul a Duna medrébe, és véget ér az évtized árhulláma – ezért közös programnak tűzték ki, hogy szombaton, szeptember 21-én a folyó tetőzését megnézik a Parlamentnél.
– Ritka az ilyesmi, ezért meg akartuk közösen nézni – kezdte történetét Katalin, aki szerint hatalmas szerencse, hogy nem érte súlyos baleset.
Az asszony telekocsiban (hazai és nemzetközi utaztatást biztosító vállalkozás) foglalt magának helyet pénteken, méghozzá egy kilencfős furgonban. Épp félúton lehettek Budapest felé, amikor a társaság sofőrje félszemmel riadtan méregetni kezdte a mellettük haladó másik autóst.
A visszapillantó tükörből láttam, hogy nagyon nézi őt. Egyik szemével az úton, a másikkal az autóson volt, majd hevesen integetett neki az egyik kezével. Akkor már tudtam, hogy baj lesz
– idézte fel Katalin a Borsnak, aki a leghátsó ülésről szúrta ki: a másik autós elaludt a volánnál!
Centiken múlt, hogy nem következett be a baleset. A telekocsi mellett haladó autós csak egy másodpercre szundított be, de ez is épp elég volt hozzá, hogy sodródni kezdjen a járműve – egyenesen Katalinék autója felé! A telekocsiban kitört a pánik.
– Lepergett előttem az életem, azt hittem meghalunk! – mondta a szegedi nő. Egy mozdulat mentette meg az emberek életét: amint a másik autós feleszmélt, hogy mi történik, gyorsan visszarántotta a kormányt, eközben a telekocsi és az előtte haladó másik két autó is lefékezett.
Mindenki kifelé nézett, ahogy közeledett felénk az autó. Nagyon megrémültünk!
– hangsúlyozta alá az asszony, hozzátéve, hogy óriási szerencséjük volt:
– Az előttünk lévő autók keresztbe álltak meg előttünk. Ha nem fékez időben mindenki, egymásba szaladunk.
Katalin szerint csoda, hogy épp bőrrel megúszták, és a végén a saját lábán szállt ki az autóból.
– Hát erre emlékezni fogok egy darabig, az biztos. A másik autóban egyedül ült a fickó és monoton volt az út, lehet azért aludt be. Ilyenkor legalább a rádiónak mennie kell, szerintem, hogy ébred maradjon valaki. Legközelebb vonattal jövök – vélekedett zárásként Katalin.