„Nem gondoltam, hogy ez tényleg sikerülhet" – A harangozás volt minden álma az autizmussal élő Daninak: valóra váltottuk!
Tímári Erzsébet egyedül neveli 4 éves kisfiát, Danit, aki autizmussal él. A kisfiúnál egy éve kezdődött a templomharangok iránti rajongás, azóta az volt az álma, hogy maga is harangozhasson egyet.
Tímári Erzsébet Kőbányán él, 4 éves kisfiával, Danival, akit egyedül nevel. Bár azt már kiskorában is látta, hogy kisfia lemaradt mozgásfejlődésben és szociálisan is társaitól, diagnózist csak idén augusztusban kaptak. Kiderült, Dani autista. Ez első ránézésre egyáltalán nem látszik a gyönyörű, szőke kisfiún, aki vidáman és közvetlenül szalad elém, amikor édesanyjával a Pestszentlőrinci Evangélikus Templom felé sétálnak. Itt beszéltük meg a találkozót Erzsébettel, ugyanis az itteni Evangélikus Gyülekezetből kereste meg őt a harangozó, hogy szívesen valóra váltaná a kisfiú álmát.
Minden álma az volt az autista kisfiúnak, hogy harangozhasson egyet
A 4 éves kisfiúnál tavaly ősszel kezdődött a berögződés a templomharangok iránt. Hogy honnan jött ez neki, azt maga az édesanyja sem tudja, hiszen egy misét nem tud végig ülni vele, annyira zavarja Danit a hangos ének, a harang erős zúgása azonban cseppet sem.
Az autizmussal élőknél gyakran vannak ilyen berögződött dolgok. Magam sem tudom, hogy honnan jöttek neki a harangok, de ez lassan egy éve nem akar szűnni. Sokszor kéri, hogy mutassak neki videót róla, vagy kapcsoljak felvételt egy szentmiséről például, ahol megszólal a harang. Ezért én több közösségi média platformra is kiírtam, hogy ha valaki teheti, szívesen fogadnánk templomos, harangos képeslapokat. Azt álmomban sem gondoltam volna, hogy olyan felajánlás is érkezik, hogy valóban elmehetünk valahova harangozni
– meséli Erzsébet, miközben már megyünk is fel a harangozóval a templom karzatára.
„Máskor zavarja az erős hang, de a harang kivétel"
Dani szeme azonnal felcsillan ahogy meglátja a lelógó kötelet, azonnal rámarkol és húzni kezdi, mintha csak erre született volna. A kalandnak azonban itt még nincs vége, a harangozó, aki maga kereste fel a poszt után Erzsébetet és hívta meg a templomba, felvezet minket a padlásra. Dani bár még csak 4 éves, bátran veszi a lépcsőfokokat és elámul, amikor szemtől szembe találja magát a hatalmas, öntöttvas haranggal. Azonnal húzni kezdi, nem zavarja, hogy közvetlenül a füle mellett zúg.
– Érdekes ez, mert ő szenzoros is, azaz eredetileg nem kéne, hogy bírja az erős ingereket. Sokszor ez tényleg így van, de a harang az kivétel. Úgy tűnik, hogy ilyenkor annyira kikapcsol az agya és csak arra fókuszál, amit csodál, hogy fel sem tűnik neki az erős hanghatás, ami máskor zavarná. Az én dobhártyám már kevésbé bírta... – teszi hozzá nevetve Erzsébet, aki igyekszik Dani minden álmát valóra váltani, lehetőségeihez mérten.
Nagyon boldog vagyok, jó pár napig hallgatni fogom, hogy menjünk harangozni, nagyon örülök neki, hogy sikerült. Nem gondoltam volna, hogy ez összejön, hogy ekkora megmozdulás lesz. Ez volt az első alkalom, hogy sikerült harangoznia, de folyamatosan kapunk meghívásokat
– meséli boldogan az édesanya, aki úgy gondolja, hogy 2-3 év múlva is eszébe fog jutni Daninak ez az élmény, hiszen nagyon jó memóriája van.
Az édesanya célja, hogy kisfia behozza azt a lemaradást, ami jelenleg még jellemző rá kortársaihoz képest. Mindent megtesz, hogy Dani álmai teljesüljenek, a harangozás után is rögtön egy tóhoz indultak, hiszen az autista kisfiú imádja a vizet. Erzsébet nagyon hálás mindazoknak, akik lehetővé tették ma a harangozást Dani számára. Tudja, hogy ez egy örök emlék lesz apró családjuknak.
