"Nem jött ki hang a torkomon, csak megöleltem" - Így telt kis hőseink első napja az iskolában
Hanna, Tomika és Szofi is hatalmas lelkesedéssel vágtak neki az új tanévnek.
Beköszöntött a szeptember, ami azt jelenti, hogy a diákoknak ideje visszatérniük az iskolapadba. Kicsi hőseink sem kivételek ez alól, legtöbbjük alig várta, hogy visszatérhessen az iskolába és újra találkozhasson a barátaival. Egy új tanév számukra rengeteg izgalmat tartogat, mi pedig örömmel követjük végig az útjukat.
SMA Tomika osztályában is becsengettek
A sok elsős között most már ott ülhetett SMA Tomika is. A kisfiú mindig is tele volt tudásvággyal, így nagyon várta már az iskolát.
Kicsit megszeppenve, de annál izgatottabban várta a mai napot. Még tegnap kiválasztotta, hogy melyik kedvenc játékát akarja magával vinni, és amint megérkeztünk, el is kezdett lelkesen mesélni a padtársának a dinoszauruszokról
– mesélte a kisfiú édesanyja, Anikó.
Tomika szülei aggódtak, hogy gyermeküknek sikerül-e majd a beilleszkedés, ám teljesen megnyugodtak, ugyanis amikor érte mentek, a kisfiú első mondata az volt, hogy nagyon jó volt az iskolában.
Köszönjük Nektek, hogy végig velünk voltatok a hosszú úton, hisz tavaly még egyáltalán nem volt biztos, hogy így tudjuk kezdeni az iskolát, hogy ennyit erősödik. Ígérem, még sokat mesélek, hogyan tovább. Köszönjük, hogy velünk vagytok!
– írta a büszke anyuka.
A csontrákos Hannácska sírva tért haza az iskolából
Ugyan Hanna egyéni tanrendes, az iskola első napján a többi gyerekkel együtt, reggel ő is útra kelt. A kislány már nagyon várta ezt a napot és nagyon boldog volt, ám amkor hazaért szülei már nem láttak mosolyt az arcán.
Azt mondta, nagyon fáj a lába, ezért lefekszik. Kapott fájdalomcsillapítót és lepihentünk, de nem tudott elaludni. Csak szorította a kezemet és csöndben sírt. Vacsoránál azt mondta, hogy nem gondolta, hogy eljön ez az idő, amikor már nem bírja tovább a lába
– részletezte Krisztina, Hanna édesanyja.
Az anyuka elmondása szerint a kislány szeme tele volt szomorúsággal és fájdalommal és bár Krisztina mindig próbál erős maradni, most neki is kicsordultak a könnyei.
Megsimogatta az arcom és azt mondta: „Anya, elfáradtam“. Üvölteni tudtam volna abban a pillanatban és azt mondani, hogy ez nem lehet, de nem jött ki hang a torkomon, csak megöleltem. Nincs ennél nagyobb fájdalom, hogy látom őt szenvedni
– mondta az édesanyja.
A táncoslábú Szofit is visszavárta az iskola
A kilencéves Takács Szofi ismét egy roppant eredményes nyarat tudhat maga mögött, a kislány ugyanis újabb díjakat zsebelt be. Most azonban neki is ideje visszatérnie az iskolapadba. A tehetséges kislánynak ez koránt sincs ellenére, sőt! Szofi nem csak a táncban remekel, már első osztályos kora óta minden évben kitüntetéssel végzett. Korábban lapunkkal édesanyja azt is megosztotta, hogyan tudják tartani a ritmust a hétköznapokban.
Reggel elviszem az iskolába, ahol általában fél 2-kor végez. Onnan egyenesen edzésre megyünk, ahol 3-4 órát gyakorol. Ezután otthon kap egy kis játékidőt, majd jöhet a fürdés és a tanulás
– sorolta Barbara.
A kislány pedig munkatársunknak azt is elárulta, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz.
Ha nagy leszek vagy táncos leszek, vagy pedig állatorvos
– mondta büszkén.
