„Minden gödörből van kiút” - Oszkár árvaházban nőtt fel, mégis hálás a szüleinek
Oszkárnak nehéz sors jutott, ő azonban erőt merített a sérelmeiből és másokat motivál. A 19 éves fiú több énekversenyt is megnyert, most pedig egyetemre készül.
Kállai Oszkár Renátónak nehéz gyermekkor jutott, a szülei nélkül kellett felnőnie. Testvéreivel öt évesen került árvaházba, ahol még sokáig várták a szüleiket, akik sosem mentek el hozzájuk. Oszkár a tehetségével és a szorgalmával kitűnt a többi gyermek közül. A 19 éves fiú most másokat motivál a TikTokon és egyetemre készül, hogy abban az otthonban dolgozhasson, ahol felnőtt.
„Egy romos házban aludtunk, ahol a kabátunk volt a takarónk”
„Megélhetési gondjaik voltak a szüleimnek, ezért - az akkor még - 6 tesómmal 15 évvel ezelőtt egy gyermekotthonba vittek minket. A gyámhivatal vett el tőlük ” - kezdte a Borsnak Oszkár.
Egy romos házban aludtunk, ahol a kabátunk volt a takarónk, télen cukros kenyeret ettünk. Lakásról lakásra kopogtunk ételért és szállásért. Öt éves koromban, amikor az otthonba vittek, azt mondták, hogy egy táborba megyünk; aztán arcon csapott minket a rideg valóság. Eleinte nehézkes volt, később megszerettem a helyet. A gyerekkoromból leginkább az állandóság hiányzott. Tizenöt év alatt az otthonban megfordult többszáz gyerek és több tucat nevelő, amint elkezdtem ragaszkodni, már el is tűntek.
„Télen, a hóban is vártuk őket”
Oszkár és a testvérei sokáig várták a szüleiket, de sosem mentek el hozzájuk.
Eleinte, anyámék ígérgették, hogy meglátogatnak minket. Elhittük. Minden szombaton a kapuban ültünk, télen a hóban is vártuk őket, de semmi. Később rájöttem, hogy el kell őket engednem. Már 7 éves koromra felfogtam, hogy min megyek keresztül és hogy mi miért van. A tesóim sokszor még ekkor is várták őket a kapuban.
„Az éneklés volt számomra a kiút”
A nevelői hamar felfedezték, hogy okosabb, mint a kortársai és szépen énekel, ezért neves gimnáziumba és énekversenyekre járt.
Beletemetkeztem a tanulásba, és a festészetbe. Szavalóversenyeket nyertem, festménykiállításom volt. Az éneklés volt számomra a kiút, a menedék. Dalolva mutattam ki az érzéseimet
„Mindig kiálltam másokért és ki is fogok!”
Oszkár nagyon hálás a nevelőinek, tanárainak és a „Tegyél jót” programnak, akik folyamatosan bátorították és támogatták őt.
Mindig kiálltam másokért és ki is fogok! Jelenleg egy étteremben dolgozom, utógondozott vagyok egy budai otthonban. Egyetemista leszek a Károlin, ahol szociálpedagógiát fogok tanulni. Később abban az otthonban szeretnék vezető lenni, ahol felnőttem.
„Minden gödörből van kiút”
A szüleimnek két dolog miatt leszek életem végéig hálás: elsőként anyámnak azért, mert megszült, másodikként pedig azért, mert bekerülhettem az otthonba. Az embereknek azt üzenném, hogyha egy gödörben találják magukat, akkor ne kezdjenek el mélyebbre ásni, hanem másszanak! Küzdjenek addig, amíg ki nem jutnak abból a gödörből, hiszen minden gödörből van kiút, de rajtunk áll, hogy ásunk, vagy mászunk!
