Oscar-díjra jelölték Galamb Alexet: "Kukákból ettem, de kitörtem a szegénységből"
Rangos elismerésre jelölték az ország kedvenc roma pékjét. Galamb Alex gyerekként gyakran kukákból evett, most egyetemre jár és iskolában tanít.
Galamb Alex mélyszegénységen nevelkedett, majd bekéredzkedett a miskolci gyermekvárosba. Akkor egy másik utat választott: szakmát tanult, szegény gyermekeket segítő alapítványt hozott létre, most pedig egyetemre jár, miközben a jövő pékmestereinek tart elméleti és gyakorlati órákat az egykori iskolájában.
Ha gondolatban visszamegyek az általános iskola első osztályába, felidézem, hogy milyen jó érzés volt a padra kipakolni a tanszereket. Vegyes osztályba jártam, a társaim egyik fele cigány, a másik magyar volt. Nem voltam verekedős, nem szerettem az erőszakot, de ha beszóltak, kiálltam magamért. Megesett, hogy a kezem is eljárt, és ehhez nem kellett túl sok, elég, ha olyat mondtak rá, ami egyébként igaz volt
– mesélte a Borsnak az ország kedvenc roma pékje.
- Kisgyerekként sokat voltam beteg, ráadásul tetves is voltam, és mivel otthon csak lavórban tudtunk tisztálkodni, gyakran büdös is. Kiközösítettek – elevenítette fel a fájó gyerekkori emlékeit a ma már háromgyermekes családapaként élő férfi.
Galamb Alex kukázni is járt
A pék-szakoktató családja nem mindig volt nincstelen, a problémák akkor kezdődtek, amikor az apja meghalt. A családfő dolgozott, és gyakran kivitte Alexet a piacra, ahol csokimázas kakaós csigát vásárolt neki. Később már csak vágyakozott a péksütemény ízére.
Soha nem felejtem el, hogy mikor apám elvesztése után hazamentem az iskolából, kiderült, hogy az anyám semmit sem főzött. Éhesek voltunk a testvéreimmel, ezért elmentünk kukázni, és megettük, amit találtunk. Bár egyesek számára furcsán hathat, de ezt szép emlékként őrzöm magamban. Kukázni járni jó dolog volt akkor, és bár ma már nem mennék, egyáltalán nem érzek szégyent, amikor ma meglátom, hogy valaki más szemetében keres valami használhatót
– vallotta be Alex. A kérdésre, hogy miért beszél nyíltan arról, amit mások inkább eltitkolnának, gondolkodás nélkül válaszolt.
- Sok szegény gyermek él az országban, akik ma ugyanúgy nem tudnak rendesen tisztálkodni, mint ahogy annak idején én, és náluk sem kerül mindennap meleg étel az asztalra. Koszos ruhákban járnak, és nincs jövőképük. Az ő figyelmüket szeretném felhívni arra, hogy van kiút a nyomorból.
Ha nekem sikerült becsületes emberré válni, nekik is fog. Mindegy, hogy egykori bukdácsoltam az iskolában, de összeszedtem magamat. Kukákból ettem, de kitörtem a szegénységből.
Nem volt könnyű, de megérte – magyarázta az ország kedvenc roma pékje, akit idén jelöltek a Kopp-Skrabski-díjra, amit a "jó emberek Osacar-díjaként" is emlegetnek. Ez már önmagában komoly elismerés, amit a Sütni Jó Alapítvány létrehozásával érdemelt ki. Alex a pandémia idején a saját házába invitálta a lakóhelyén élő szegény gyermekeket, hogy megmutassa nekik, hogyan készül a csiga, a pizza, vagy a piskóta. A kezdeti lelkesedése azóta sem hagyott alább, a háza, és az ott kialakított sütöde is folyamatosan szépül. Ehhez sok magánszemély és cég is hozzájárul, hogy ezáltal támogassák a férfi tevékenységét.
