„Én csak tettem a dolgomat” - megtaláltuk a szentendrei árvíz hősét, a homokot lapátoló, kerekesszékes férfit
A Dunán érkező árhullám hatalmas erőket mozgósít idehaza. A szentendrei árvíz is komoly munkát ad az ott élőknek, ám ez senkit sem riaszt el, hiszen közös a cél: meg kell menteni a Duna menti települést is az árhullámtól. Az árvízi védekezésből Zsíros Kálmán is kivette a részét, aki egy róla készült kép miatt néhány óra alatt az árvíz egyik legnagyobb hőse lett.
A szentendrei árvíz sújtotta települések mellett nem kell sokáig keresgélni, hogy az ember az árvízen dolgozó önkénteseket találjon, hiszen aki él és mozog, homokot lapátol és gátat épít. Így van ez Pócsmegyeren is, ahol az egész település összefogott, hogy megmentsék szeretett falujukat a hömpölygő ártól. A szentendrei Pócsmegyeren és a településhez tartozó Surányban idősek, fiatalok, kicsik és nagyok tették a dolgukat. Aki nem tudott aktívan részt venni a fizikai munkában, az zsíros kenyérrel, üdítővel vagy egy adag bogrács gulyással járult hozzá ahhoz, hogy zökkenőmentesen haladjon a megfeszített munka.
Zsíros Kálmán másfél évvel ezelőtt került kerekesszékbe, amikor cukorbetegségből kifolyólag elveszítette a bal lábát. Bár a férfi sosem lesz képes feldolgozni az egész életét megváltoztató traumát, megpróbál együtt élni helyzetével. De Kálmán nem csak, hogy együtt él helyzetével, hanem ha szeretett települése segítségre szorul, akkor azonnal a frontvonalba áll és ha kell homokot lapátol.
Az interneten olvastuk a felhívást. Brigi lányommal közösen mentünk le a gátra, vittük a lapátot is, hogy megtöltsük a zsákokat homokkal. Készült ott rólam egy fotó, ami felkerült az internetre
– kezdi lapunknak Kálmán, aki a neten néhány óra alatt az árvízi védekezés szimbólumává vált és igazi példaképként kezdett terjedni a neten. Az árvízi hőst meglepte a sok méltatás, hisz szerinte alapvető emberi tulajdonság, hogy az ember ott segít, ahol tud.
Én csak tettem a dolgomat, a többiekkel együtt. Ez csupán emberség. Csodálatos dolog, hogy tényleg az egész település összefogott. Mindenki szorgalmasan és erejét megfeszítve dolgozott. Aki nem tudott lapátolni vagy homokzsákot pakolni, az süteményt hozott, vagy kávét főzött mindazoknak, akik a gáton dolgoztak
– meséli a Borsnak a végtag hiányos férfi, aki több órán át lapátolta a homokot, hisz egy több száz méteres gátat kellett villámgyorsan megépíteniük.
Rengeteg zsákot megtöltöttem, de jól esett segíteni. Izomlázam is volt másnap
– vallja be Kálmán. A surányi összefogás olyan eredményes, hogy a vízügyi szakemberek utasítására a csütörtöki napot mindenki pihenéssel töltheti, hisz a következő napokban még szükség lesz a helytállásra. Csütörtöktől már őrjáratoznak is az önkéntesek, hogy azonnal tudjanak reagálni, ha netán a gát magasításra vagy javításra szorul. Kálmán lányai nagyon büszkék édesapjukra. Brigi szerint édesapjának hatalmas önbizalmat adott, hogy hasznosnak érezheti magát, így természetesen a következő napokban is együttes erővel veszik ki a részüket az árvízi védekezésben.
Magyarországon egyelőre uralják a hivatalos szervek és az önkéntesek a hatalmas árvizet, de Európa több országa is nagy harcot vívott a természettel:
