Traktorbalesete óta enni sem képes egyedül a 18 éves fiú - ezt mondta az édesapja
Kezét is csak köldökig képes felemelni a nyáron lebénult Sándor. A traktorbaleset előtt minden munkát el tudott látni a családi gazdaságban, most pedig arról álmodik, hogy egy nap újra lábra áll.
Átszállíthatják a kórházból a rehabilitációs kezelésre a traktorbaleset következtében nyaktól lefele lebénult 18 éves erdélyi fiút. Kupás Sándor még a nyár közepén a családi gazdaságban dolgozott, amikor a beszorult a mezőgazdasági jármű vezetőfülkéje és a mögötte levő láda közé.
Három csigolyája és a gerincvelője is károsodott, az orvosok ezért az első napokban még világosan a szülők tudtára adták, hogy fel kell készülniük a gyermekük esetleges halálára is. Fiatal fiú végül életben maradt, de még hosszas kezelés vár rá. A lábai nem mozognak, és csupán a bal karját képes könyékig felemelni. Szeptember első hétvégéjén Gyula, Sándor édesapja új hírekről számolt be fiával kapcsolatban a Borsnak.
Még szükség volt néhány laborvizsgálatra, mert a fiam egy kisebb fertőzésben is szenvedett, és meg kellett várni, hogy az elmúljon. A leletek szerencsére negatívak lettek, ezért a tervek szerint hétfőn megkezdődhet a rehabilitáció. Ez a folyamat akár hónapokat is igénybe vehet
– mondta az édesapa.
A fiú abban bízik, hogy egy nap még képes lesz járni.
A traktorbaleset óta enni sem tud egyedül
Sándor egyébként középiskolában tanul természettudományt. A román oktatási rendszerben az oktatás most hétfőn kezdődök. A fiú a 11. évfolyamra jár. Az iskola az állapotára való tekintettel engedélyezte, hogy – amennyiben a rehabilitációs intézetben rendelkezésre áll a szükséges internet- egyelőre online vegyen részt az órákon, de a tanárok olyan komolyan támogatják az egyébként jó képességű diákot, hogy azt tervezik, ha hazajut, házhoz mennek majd, hogy segítsék a vizsgákra való felkészülését.
Sándor jelenleg szinte mindenben segítségre szorul.
- Egyedül jelenleg étkezni sem képes. Ha bent vagyok nála ebédidőben, én etetem, reggel és este viszont az ápolók fogják a kanalat – árulta el Gyula.
Az apa és fia kapcsolata mindig is erős volt.
Együtt terveztük a gazdaságunk fejlesztését. Közösen hoztuk meg a döntéseket, többek között, hogy melyik borjút tartsuk meg, és melyiket adjuk el. Arról is együtt határoztunk, hogy mikor szántsunk, vagy éppen mire költsük a spórolt pénzt
– mesélte a családfő.
- Pici kora óta velem lógott. Mondhatom, hogy összenőttünk, és nagyon szereti az állatokat. Egyébként minden feladatot el tudott végezni, amit én. Láncfűrészelt, traktorozott, és már két éve egyedül levágta a disznót vagy a borjút – mesélte Gyula.
Ha segíteni szeretnél a fiatalembernek, ITT mindent megtalálsz hozzá. Sándor egyébként a nevezetes Bözödön él a családjával.
