A Gyurica család egész élete a lángok martalékává vált szeptember 20-án. Gáborék 15 éve nevelnek államilag gondozott gyerekeket, jelenleg 6 gyermekről gondoskodnak. A kisecseti háztűz azonban elvette az otthonukat. Az emberek segítségét kérik.
Festői helyen, az utca legvégén, a Cserhát lankái között bújik meg a Gyurica család otthona és műhelye. Az őstermelő házaspár tejtermékeket készít és emellett 15 éve nevelőszülőként dolgozik. Jelenleg hat állami gondozott gyermeket nevelnek, ebből egyet már örökbe is fogadtak, kislányuk, Jojó pedig hároméves kora óta velük van, azaz 14 éve. A gyerekeknek egy igazi földi paradicsom volt kisecseti otthonuk, a tehenekkel, a hatalmas udvarral és házzal, zöldellő domboldallal. Szeptember 20-án azonban minden megváltozott. A tragikus napra az elszenesedett gerendák és törött cserepek emlékeztetik nap mint nap Gáborékat.
Szeptember 20-a ugyanolyan napnak indult Gyurica Gáborék életében, mint az összes többi. Intézték az állatok körüli teendőket majd a gyerekek iskolába és óvodába mentek, Gáborék pedig a ház melletti műhelybe mentek dolgozni. Egyetlen gyermek maradt a házban, a 17 éves Jojó, aki már hároméves kora óta Gáborékkal él, ő ugyanis beteg volt.
Párszor elment az áram, az volt az első jel, de nem gyanakodtunk rosszra. Aztán egyszer csak jött a telefon a kislánytól, hogy hatalmas füst van a házban és valami csipog. Azonnal felrohantam, de akkor már a bejárati ajtó előtti lépcsőig is alig láttam a füsttől. Felkiabáltam az emeletre, hogy Jojó, hol vagy? Azt mondja, a szobámban. Mondtam neki, hogy gyorsan menj az ablakhoz
– emlékezett vissza a szörnyű napra Gyurica Gábor.
– Odaszaladtam az ablakához és mondtam, hogy ugorjon. De végül hoztam inkább a létrát. Ő persze először a hörcsögét adta le nekem, először őt menekítette, aztán őt is leemeltem. Úgyhogy élet nem maradt a házban és csak ez számít – mesélte a Borsnak a hihetetlen életmentést a családapa. A gyönyörű családi házból szinte semmi sem maradt. Arról, hogy itt két hete még családi élettől volt hangos a ház, csak a bent maradt étkezőasztal, az elszenesedett társasjátékok és a szétégett zongora árulkodik. Mindez már a múlté, a Gyurica családnak szinte mindene odalett a tűzben.
Az a szerencse, hogy a műhelyünkre nem terjedt át a tűz, így dolgozni tudunk. De a gyerekek minden nap emlegetik, hogy hiányzik a szobájuk, az ágyuk, Jojó egy egész délutánon át siratta a szobáját az udvaron ülve
– részletezte könnybe lábadt szemekkel a nevelőszülő, aki sajátjaiként neveli feleségével a hat gyerkőcöt.
Gáboréknak vannak vér szerinti gyermekeik, ám ők keveset jártak szüleikhez, miután a házaspár elköltözött Nógrád vármegyébe, Kisecsetre. Ekkor döntöttek úgy, hogy nevelőszülők lesznek.
– A feleségemnek hiányzott a gyerekzsivaj a házból, a mi gyerekeink Pesten maradtak, nem jöttek ide annyiszor. És itt volt ez a nagy ház, amit a két kezemmel építettem. Otthont adhattunk állami gondozott gyerekeknek, így lettünk újra család. De most ez a ház is odaveszett.
Ezek a gyerekek már egyszer elvesztették a szüleiket, az otthonukat. Még egyszer ez nem történhet meg, újra fogjuk kezdeni, együtt maradunk, ezt megígértem nekik
– mesélt a nevelőszülőségről Gábor. A család terve, hogy a telekre felhúznak egy könnyűszerkezetes házat minél előbb, hogy a karácsonyt már ott tölthessék és saját telkükön éljenek, míg fel nem épül újra a nagy ház. Ehhez azonban az emberek segítségére van szükségük, hiszen anyagilag hatalmas a kár és építőanyagra lesz szükségük. A Gyurica család azonban bízik benne, hogy az emberek segítségével újra otthont tudnak biztosítani nevelt gyermekeik számára és a család ismét biztonságban, együtt lehet, élvezve az otthon melegét. A kisecseti háztűz után a Gyurica család támogatására létrejött egy Facebook-csoportot, amit ezen a linken lehet megtalálni.