„Palliatív ápoló vagyok – az emberek mindig ezt az öt dolgot bánják meg a halálos ágyukon”
Egy haldoklókat ápoló nővér megosztotta a páciensei által a halálos ágyon megbánt öt legfontosabb dolgot.
A saját halandóságunkkal való szembenézés teljesen új perspektívát ad az életnek, ami bizony sokaknál megbánáshoz is vezethet. Most, egy haldokló betegekkel már évek óta foglalkozó ápoló elárulta, milyenek is valójában az emberek utolsó napjai.
A szakértő szerint, amikor az emberek életük végéhez közelednek, különféle érzelmeket élnek át, többek között bűntudatot és végül elfogadást. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy az emberek általában ugyanazt az öt dolgot osztják meg egymással, amit életük során megbántak.
A sok időt töltve haldokló betegekkel az ápolónő értékes betekintést nyert a gondolkodásmódjukba. Az amerikai Massachusettsből származó szakember névtelenül osztotta meg meglátásait egy blogbejegyzésben az interneten.
„Az emberek sokat fejlődnek, amikor szembesülnek saját halandóságukkal. Megtanultam, hogy soha ne becsüljük alá senkinek a fejlődési képességét. Néhány változás fenomenális volt. Mindegyikük a legkülönbözőbb érzelmeket élte át, ahogy az várható volt, tagadás, félelem, harag, bűntudat, még több tagadás és végül elfogadás. Minden egyes beteg megtalálta a békéjét, mielőtt eltávozott volna, mindegyikük”
– fogalmazott bejegyzésében.
Az ápolónő szerint pedig a leggyakoribb megbánás, amit lát az az, amikor az emberek azt kívánják, bárcsak lett volna bátorságuk úgy élni, ahogyan ők akartak, nem pedig úgy, ahogyan azt mások elvárták tőlük. Szerinte a legtöbb ember rájött, hogy álmai felét sem valósította meg, és úgy haltak meg, hogy sok döntésüket megbánták.
A másik gyakori életvégi sajnálat, amit az emberek megosztottak, hogy azt kívánták, bárcsak ne dolgoztak volna olyan keményen, mert g lemaradtak a gyerekeikkel vagy a partnerükkel kapcsolatos fontos eseményekről.
A haldokló betegek azt is elmondták, hogy visszatekintve azt kívánják, bárcsak lett volna bátorságuk kifejezni az érzéseiket. Sokan bevallották, hogy azért fojtották el az érzelmeiket, hogy másokkal békében maradjanak, de ez azt jelentette, hogy megelégedtek egy középszerű létezéssel, és soha nem váltak azzá, akivé igazán szerettek volna.
Sokan azt is sajnálták, hogy elvesztették a kapcsolatot régi jó barátaikkal, és azt kívánták, bárcsak ezekre a barátságokra fordították volna azt az időt és energiát, amit megérdemeltek volna. Gyakran csak a haláluk utolsó hetében jöttek rá arra, hogy mennyire is fontosak az ember életében az igaz barátok és azt mondták, hogy azért vesztették el a kapcsolatot velük, mert annyira belemerültek a saját életükbe.
Az ápoltak közül sokan az utolsó pillanatokban jöttek rá, hogy a boldogság választás kérdése, és azt mondták, bárcsak megengedték volna maguknak, hogy boldogabb, teljesebb életet éljenek.
A változástól való félelem miatt egész életükben úgy tettek mások, és önmaguk előtt, mintha elégedettek lennének. Holott mélyen legbelül arra vágytak, hogy újra rendesen nevethessenek, és újra legyen bolondság az életükben
– írta az ápoló.
Amikor haldoklik az ember, messze nem jut eszébe, hogy mit gondolnak róla mások. Milyen csodálatos, hogy újra el tudod engedni magad és mosolyogni tudsz a halálod előtt!
– tette végül hozzá a Mirror szerint.
