Hátborzongató vallomás: ezt élik át azok, akik visszatértek a halálból
A tudomány nem tud vele mit kezdeni, pedig ma már rengeteg beszámoló áll a rendelkezésünkre: akiket visszahoznak a klinikai halál állapotából, mind ugyanazt élik át, és megtapasztalják, hogy mi vár ránk „odaát”…
Paulinyi Tamás író, pszi-kutató, a Szintézis Szabadegyetem szakmai igazgatója több mint harminc éve foglalkozik a paranormális képességek kísérleti kutatásával, beleértve a telepátiát és a jövőérzékelést is. A halálközeli élmények egyik szakértőjeként azok valóságosságát is a parapszichológia ismeretei szerint értelmezi.
Márpedig kutatási anyag bőven áll a rendelkezésünkre. A halálközeli élményeket a ’70-es évektől vizsgálják. Korábban nem tartott még ott az orvostudomány, ahol ma, hogy a klinikai halál állapotából képesek legyenek visszahozni embereket, de amióta ez lehetséges, azóta ugyanazt állítják az érintettek.
A szakértő szerint a megfogalmazás valóban pontos, az ilyen élményeket ugyanis azok élik meg, akik a halál közvetlen közelségébe kerültek. Erről akkor beszélhetünk, ha nincsenek életfunkcióik, leáll a keringésük, majd újjáélesztik őket. A pszi-kutató szerint a visszaemlékezők mindannyian ugyanarról számolnak be. Jellemzően a testükön kívül találják magukat, felülről látják például az újjáélesztésüket, ebben az állapotban pedig akadálytalanul képesek átkelni falakon és szilárd tárgyakon.
– Áthaladnak egy alagúton, vagy kapun. Általában ezt követi a fénylénnyel való találkozás, ahol a mindent kitöltő világosságban egyfajta misztikus és szeretetteli személyességet tapasztalnak meg. Ezután az életüket látják, filmkockaszerűen, minden apró mozzanatában. Gyakori az elhunyt rokonokkal való túlvilági találkozás, egy másik világban való jelenlét. Ezután az illető ráébred, megérti, hogy még vissza kell térnie, még élnie kell. Vannak, akiket erre a Fénylény figyelmeztet, de a beszámolók szerint ez mégis egy szabad döntés, egy választás, annak belátása, hogy még van feladat ebben a földi létben… Majd ezt követi a testbe való visszatérés – magyarázta a szakértő.
A sorsunk, mint egy film
Panoráma-tudatnak hívják a jelenséget, amikor az átélő előtt lepereg a teljes élete, de valahogy időn és téren kívül, egyetlen pillanatba sűrítve.
Egészen csecsemő korától kezdve látja az illető az élete film-kockáit. Megérti az összefüggéseket, látja az ismétlődő köröket, sémákat. De ez is egy megnyugtató élmény, amit a szeretet és megértés hat át. Azt is látja, mit lehetett volna másképp… És gyakran azt is, mit okozott másoknak… de megbocsátással, megnyugvással teli összegzés ez
– fejtette ki a szakértő. Akik a halálból ezzel az élménnyel tértek vissza, azoknak az élete örökre megváltozik. Teljesen átalakul az értékrend, a prioritás, hogy mi az, ami fontos, vagy mi az, ami kevésbé.
Mint elmondta, néhány napig sokan „haragszanak” is az orvosokra, amiért visszahozták őket az életbe. Aztán szép lassan kibontakozik ennek a sorsfordító élménynek a hatása. A pénz hajhászása, az anyagiak teljesen háttérbe szorulnak, a spiritualitás felerősödik.
A tudat a testtől függetlenül létezik
A tudományos megközelítés nem képes választ adni ezekre a jelenségekre. Van olyan nézet, ami szerint az orvosi beavatkozások során használt bódító szerek okoznak hallucinációt, de a halálközeli élményt átélt személyeknek csak egy kis töredéke kapott ilyet a halál beálltakor, előtt, vagy után - írja a Fanny magazin.
Vannak, akik azzal magyarázzák, hogy felszabadulnak bizonyos kémiai anyagok az agyban. De ez az elgondolás is megbukott, és evolúciós szempontból sincs semmi értelme
– szögezi le Tamás, hozzátéve, hogy a tudomány nagyon nehezen fogadja be azt, amit ez az egész bizonyít:
A tudat – a testen kívüli tapasztalásokból kiindulva – akkor is létezik, amikor nincsenek agyi folyamatok. Ez az egyik legnagyobb hatású jelenség a 21. században, amit hihetetlenül elhanyagolnak.
Paulinyi Tamás pályafutását szépíróként, képzőművészként kezdte, majd a ’ 90es évek elején egy, az ELTE pszichológiai tanszékkel együttműködő alapítványban végeztek pszi-kutatásokat. A nemzetközi szinten is ismert Vassy Zoltánnal ugyanekkortól dolgozott együtt, az ezredfordulótól pedig a Szintézis szabadegyetem pszi-laborjában vizsgálja a jelenségeket, elsősorban a telepátia, megérzések területén.
