Kóbor János ezért kapott egy hatalmas pofont - utolsó interjújában árulta el féltett titkát
Még a legnagyobb sztárokat is érhetik atrocitások, nem beszélve arról, ha gyerekkorukban követtek el csínytevéseket. Így fordulhatott elő, hogy 1956-ban Kóbor János, a majdani Omega legendás énekese is kapott egy jól irányzott atyai pofont, pusztán szülői féltésből. Az esetre fény derül Csatári Bence Kóbor – Az utolsó interjú című könyvében.
Kóbor János az esetet így idézte fel a kötetben. A történet az 1956-os forradalom idején esett meg a kiskamasz Kóborral, aki később az Omega énekeseként vált rendkívül népszerűvé.
A felnőttek elszólásaiból én is éreztem, hogy gyűlik az elégedetlenség. Ennyi idősen – nyolcadik osztályba jártam – már odafigyeltem a körülöttem zajló eseményekre, érzékeltem az éppen zajló folyamatokat
- mesélte Kóbor, aki így folytatta:
"Ettől függetlenül a legfontosabb 1956 őszén is a két nyolcadik osztály focicsapatának összecsapása volt, aminek mindig a rákövetkező tavaszon volt a visszavágója. Mit ad Isten, az A és a B osztály – én az utóbbiba jártam – rangadóját éppen október 23-ára tűztük ki, és az iskola mögötti egyik focipályán bonyolítottuk le. Nem akart vége szakadni a meccsnek, mert az volt az általunk kreált szabály, hogy legalább két góllal kellett megnyerni ezt a – képletesen szólva – vérre menő találkozót. Nem bírtunk egymással, így már jóval sötétedés után abban állapodtunk meg, hogy egy következő alkalommal folytatjuk, mert már alig láttuk egymást a rossz világítás miatt, és persze fáradtak is voltunk. Akkor még nem tudhattuk, hogy a világtörténelem ezekre a napokra Budapestre költözik, és a továbbiakban már nem feltétlenül az lesz a legfontosabb, hogy milyen eredményre jutunk egymással a focipályán" - mondta utolsó interjújában a 2021 decemberében elhunyt énekes.
Kóbor János a foci miatt bűnhődött
A szüleim rögtön azzal fogadtak, hogy hol a fenében jártam, még egy atyai pofon is elcsattant. Már csak azért is jogos volt a félelmük, mert a Műegyetem, a forradalmi mozgalom egyik kiindulópontja nagyon közel volt az iskolánkhoz. De nekünk eszünk ágában sem volt odamenni, minket a foci foglalkoztatott. Aztán, miután megtudtam apáméktól, mi történt, egyből összeraktam magamban, hogy miért hallottuk azt a nagy zajt a közelünkben a játék közben
- folytatta a történetet Mecky.
"A forradalomban az volt a lelkesítő, hogy az emberek ki merték mondani a véleményüket, úgy az értelmiségiek, mint a munkások. A tömeg együtt erős volt, és fel sem merült senkiben, hogy akár beléjük is lövethetnek – ahogy ez sajnos később számos alkalommal meg is történt. Amikor ezekről a tragikus szörnyűségekről tudomást szereztünk, komolyan elgondolkodtunk rajta, vajon hova torkollik mindez a későbbiekben. Október 24-én és az azt követő napokon még jártunk ugyan iskolába, de már nem igazán folyt oktatás, sőt úgy láttuk, a tanárok is kezdtek szimpátiával beszélni a felkelésről, és minket is élénken foglalkoztatott" - emlékezett vissza az Omega énekese.
Rákosiék eltakarodnak az országból
"Ekkor már az is felmerülhetett, mondom ezt így utólag, hogy a semlegességi státuszunk kivívásának éppen ez a forradalom az ára, mert sokan úgy vélekedtek, hogy amit az osztrák sógorok a diplomáciájukkal értek el, azt nekünk vérrel és verítékkel kell megszerezni. Az újdonság erejével hatott ránk, hogy koalíciós alapon alakult meg a Nagy Imre-kormány október 28-án. Igaz, kicsit csalódottak voltunk, hogy nem egy igazi demokrata alakította meg a végrehajtó hatalom csúcsszervét, de mégiscsak az volt bennünk, hogy legalább Rákosiék eltakarodnak az országból" - zárta az interjút a legendás énekes, aki dalt is írt az 1956-os forradalom napjairól.
