Magyar Péter és csapata kitelepítené a gazdákat a falvakból
Hajmeresztő ötlet.
Magyar Péter agrárszakértője Raskó György, a rablóprivatizáció nagy "szakértője" a falvakból úgynevezett farmközpontokra telepítené a gazdákat. A régi TSZ-világot idéző elképzelés szerinte azért lenne jó, mert így jobban dolgoznának a szerinte lusta gazdálkodók.
16:18-tól hallható ez a rész a videóban:
Elűzné a gazdákat a falvakból
A 90-es évek privatizációjának egykori központi figurájaként ismert közgazdász – aki az élelmiszeripar kiárusításában, illetve szétverésében is oroszlánrészt vállalt – először olyan vidékfejlesztési programot nevezett kívánatosnak, amelynek része lenne az úgynevezett újratanyasítás. Már önmagában az is figyelemre méltó, hogy ez alatt mit értett Raskó György: „Újra ki kell jönni faluból, a kényelmes életből és létrehozni olyan kisebb farmközpontokat, amelyek ott vannak a helyszínen. Az egész Európai Unióban a mezőgazdaság a tanyasi rendszeren alapul, Ausztriától kezdve Lengyelországig és Németországig mindenütt ott lakik a gazdálkodó, ahol gazdálkodik.”
Azt azonban nem fejtette ki az egykori MDF-es mezőgazdasági államtitkár, hogy pontosan milyen értelemben tartja túl kényelmesnek a falusi életet, s azt sem részletezte: miért tartja kizártnak, hogy egy falu a földek mellett helyezkedjen el. Sőt a következő mondatban még fokozta is az általa keltett fogalmi zavart, azt állítva, hogy „ezért van szükség a falurehabilitációs programra is, ami szerintem azt eredményezné, hogy a gazdálkodás teljesítménye, ami most alacsony szintű, visszamenjen arra a teljesítményszintre, ami 30-40 éve volt”.
Üres településeket rehabilitálna?
A nagyvállalkozó tehát gyakorlatilag kiűzné az gazdákat a falvakból a földek mellett létesítendő farmközpontokba, majd a már kiürült településeket „rehabilitálná”, ráadásul úgy, hogy utóbbi lépéstől még a termelés növekedését is várná. Az agrároligarcha még azt is hozzátette: szerinte nem a multicégeknek kellene beszállítania a nyersanyagokat, hanem a hazai gazdaközösségek saját szövetkezetet alapítva termelnék meg, dolgoznák fel és értékesítenék azokat az unióban.
Ez a kijelentés azért hangzik rendkívül furcsán Raskó szájából, mert a rendszerváltás idején éppen ő volt az egyik leghangosabb szószólója a külföldi üzleti tőke bevonásának. De a zöldbáró ezen kívül is számos alkalommal adta tanúbizonyságát annak, hogy nem a magyar érdekek az elsődlegesek számára. Így például azzal párhuzamosan, hogy a privatizációért felelős Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) igazgatótanácsának tagja volt, az ő érdekeltségébe tartozott egy, a magyar mezőgazdaságnak konkurenciát jelentő szójaimportcég.
Az uniós csatlakozásunk előestéjén pedig azt üdvözölte, hogy az agráriumot illetően korlátozódik Magyarország szuverenitása: „Azért is örülök annyira az EU-csatlakozásnak, mert akkor a mezőgazdasági politikánkat Brüsszelből fogják vezérelni, nem itthonról” – fogalmazott a közgazdász az Élet és Irodalomnak 2003 novemberében.
Hajmeresztő tervek
Magyar Péter ugyancsak a Raskóéra hajazó nézeteinek adott hangot, amikor néhány héttel ezelőtt Brüsszel elképzelései mentén követelte az uniós agrártámogatási rendszer lebontását, ami gyakorlatilag csődbe vinné a magyar gazdákat.
