A jelenségről hangfelvétel is készült.
A tudósok szerint az óceán mélye rejtélyes, pulzáló hangokat ad ki. Azonban a szakértők úgy vélik, hogy ez okkal történik, sőt azt is elárulták, minek köszönhető.
Ám a dolgok egy kicsit aggasztóak is, ugyanis ez a rejtélyes jelenség az 1980-as évek óta elkerülte a kutatók figyelmét. A szakember elárulta, hogy a pulzáló zajokat egy állat adja ki.
A hang annyira megismételhető volt, hogy először nem tudtuk elhinni, hogy biológiai eredetű. De amikor más ausztrál kollégákkal beszélgettünk az adatokról, felfedeztük, hogy hasonló hangot elég gyakran hallottak más régiókban is Új-Zélandon és Ausztráliában
- mondta Ross Chapman, a Victoria Egyetem kutatója.
Ez tehát kizárta annak a lehetőségét, hogy a zaj egy egyedi, élettelen dologhoz, például egy víz alatti vulkánhoz vagy tengeralattjáróhoz tartozna. A hátborzongató hangot először 1982 júliusában észlelték új-zélandi kutatók, akik a Dél-Fidzsi-medence hangzásvilágát próbálták megörökíteni.
A kutatók egy hajó mögött vontatott hosszú hidrofonrendszereket használtak, nagyjából 200 méteres víz alatti mélységben, hogy rögzítsék a hangokat... De a „biokacsának” nevezett impulzus, amelyet „kvákogásszerű” hasonlósága miatt „biokacsának” neveztek el, akkor még nem volt azonosítható.
Bár a kutatók azóta arra a következtetésre jutottak, hogy a hangnak egy élőlényhez kell tartoznia, nem tudják pontosan, hogy milyen állatból származik. A furcsa zajt a későbbi években az Antarktisz vizeiből is hallatszott, ami arra utal, hogy a hangokat antarktiszi csukabálnák adták ki.
A szakértők úgy vélik, hogy a zajok nem csak egy állattól származnak. Sőt, Chapman szerint a hang akár több élőlény közötti beszélgetés is lehetett.
A legelképesztőbb dolog az volt, hogy amikor az egyik beszélt, a többiek csendben voltak, mintha hallgatóztak volna. Aztán az első abbahagyta a beszédet, és hallgatta a többiek válaszait
- idézi a tudós szavait a The Sun.