Sokkal lazábban kezeli a gyerekek nevelését, mint anyósa tette azt anno a férjével.
Online kért tanácsot egy névtelenségét megtartó családanya, aki egyszerűen nem jön ki az anyósával. Mint írta, több mint két éve házasodott össze a férjével, de már évek óta ismerik egymást és két gyermekük is van. A családjaik, ahonnan jönnek, különböznek. A férje szigorú körülmények között, szabályok által nevelkedett, mint fogalmazott "unalmasan". Ő azonban egy nagy, zajos, relaxált, állandóan viccelődő famíliából származik és így nevelei ő a gyermekeiket is. Anyósának ez pedig a legkevésbé sem tetszik.
Habár soha nem mondta a szemembe, látom rajta, meg sem próbálja elrejteni az arckifejezést, miszerint nem tetszik neki a dolog. Inkább puffog, forgatja a szemét, ha a gyerekek vagy én olyat mondunk, csinálunk, ami számára nem elfogadható. Ilyenkor pedig vörös köd ereszkedik a szemem elé, pláne ha mások is vannak körülöttünk. Nem szólok neki, de később a férjemnek jelzem a dolgot
- írja hozzátéve, hogy a legnagyobb baj, hogy habár ő és az anyósa teljesen különbözőek, kedveli őt, mert alapvetően kedves hozzá. De ettől, ahogy viselkedik úgy érzi, rossz szülőnek állítják őt be. Épp ezért tette fel a kérdést: mit csináljon?
Közölték vele, gyermekei neveltetéséről csakis ő dönt, ne változtasson rajta mások kedvéért. Legközelebb azonban, ha az anyósa arckifejezéseket vág, akkor kérdezze meg, mi a baja, miért érez úgy, ahogy. Azt tanácsolták, hogy mondja el neki őszintén, mit érez, amikor ő forgatja a szemét vagy puffog. Magyarázza el, hogy attól még nem rossz szülő, mert máshogy neveli az unokáit. A lényeg a megértés és az őszinteség, írja a Mirror.