„Túl kegyes lenne neki a halál” – megdöbbentő, új fejlemény az eltűnt győri villanyszerelők ügyében
Orlik Vilmos és Mácsik Zoltán ugyanazzal a vállalkozóval ment el élete utolsó találkozójára, és onnan már soha többé nem tértek haza. A győri eltűnt villanyszerelők holtteste azóta sem került elő. Egyikük özvegye, Mácsik Márti most több, rendkívüli jelentőséggel bíró bizonyítékra hívta fel a figyelmet.
Újabb és újabb tárgyalás zajlik a győri eltűnt villanyszerelők ügyében, ám az eredmény még mindig ugyanaz: továbbra sem találták a 2015-ben eltűnt Orlik Vilmos és 2018-ban eltűnt Mácsik Zoltán holttestét. Éppen ezért már azok a hírek is szárnyra kaptak, mely szerint akár még fel is menthetik a két ember megölésével vádolt É. Imrét. A Borsnak Zoltán felesége, Mácsik Márti mondta el erről a véleményét, majd rávilágított azokra a bizonyítékokra, amik szerintük elegendőek ahhoz, hogy Imre élete végéig börtönben maradjon.
Rengeteg a közvetett bizonyíték
Igen, mi is hallottuk ezeket a híreket, de elmondom, hogy miért nincs alapjuk
– kezdte Márti. – Vegyük sorra a bizonyítékokat! Ott van az a kamerafelvétel a benzinkútról, amin tisztán látszik Zoli és az autója, majd Imre kocsija is. Ez volt a találkozójuk helyszíne. Innen csalta el az ikrényi horrortanyájára Zolit, amire szintén van bizonyíték. Az autóját ott kirámolta, ezeket a tárgyakat is megtalálták. Zoli szerszámait lerakta a rokonainál, a Transzportert pedig egy autószerelőnél. A rendszámtáblát eldobta. Mindent eltüntetett a bűncselekmény után!
Márti arra is kitért, hogy a a fontos bizonyítékok között szerepel az akna és környéke, amit É. Imre felgyújtott.
Az ikrényi horrortanyán lévő aknába küldte le a férjemet, hogy szereljen meg egy villanymotort. Milyen érdekes, hogy utána az akna területén mindent felégetett…
– folytatta Márti. – A rendőrség É. Imre autójának kormánykerekén és a sebességváltón hatalmas mennyiségben megtalálta Zoli biológiai anyagmaradványait. A szakértő azt mondta, hogy ennyi maradvány nem kerülhetett oda szimpla kézfogásból. Ez úgy kerülhetett oda, hogyha valami erősebb fizikai kontaktus volt közöttük.
Márti két kezén sem tudja megszámlálni, annyi közvetett bizonyíték van. És még itt sem állt meg a felsorolással.
Ne felejtsük el azt sem, hogy É. Imre kezén és a ruháján is lőporszármazékot találtak, tehát fegyvert használhatott
– sorolja. – Illetve ne felejtsük el szegény Orlik Vilmos esetét sem. É. Imre neki és Zolinak is tartozott. Minden ugyanúgy történt a két eltűnéskor. Az erőszakos találkára hívás, a tartozás, a holmik eltüntetése. Orliknál a telefonja cellainformációi buktatták le, ám Zolinál már „okosabb” volt, mert a készülékeket Ausztriában hagyta…. Ez is az előre kiterveltséget bizonyítja. Én azt gondolom, hogy annyi közvetett bizonyíték van, ami bizonyítja, hogy Zoli azért nincs közöttünk, mert egy szörnyű emberölés áldozata lett.
„Túl kegyes lenne neki a halál”
Ennyi idő után természetes, hogy Mártiék fejében is megfordul a gondolat: Mi van, ha felmentik É. Imrét?
Értelemszerűen fellebbeznénk, harcolnánk a végsőkig, hogy igazságot szolgáltassanak Zolinak. Nem hagynánk annyiban! Ha kiengedik É. Imrét, akkor az az igazságszolgáltatás szégyene lesz. De nem hisszük, hogy ez megtörténhet, bízunk a bíró úrban! Én még mindig reménykedem benne, hogy megtalálják Zoliékat…
Márti elmondta, nem kívánják a vádlott halálát, szerintük az túl kegyes lenne.
– Ha lenne halálbüntetés, akkor sem kérnénk rá! Túl kegyes lenne neki a halál! Úgy gondolom, hogy amíg nem vállalja tettének a súlyát, amíg nem mondja el, mi történt, míg Zoli nem kapja meg a végtisztességet, hogy el tudjuk temetni, addig minden pillanatban szembesülnie kell azzal, amit tett. Így egész életében börtönben kell maradnia! Amíg Zoli nem lehet köztünk, addig ő se legyen szabad soha – zárta szavait Márti.
