Szavak nélkül is tiszta volt, hogy mi a helyzet. Az agydaganat felülmúlta a kisfiút.
Az édesanya nem akarta elárulni fiának, hogy az agydaganata halálos.
Khushil Pandya 2015-ben kezdte el mutatni az agydaganat jeleit. A bal szemén kancsalság alakult ki, ezért a szülei azt feltételezték, hogy egyszerűen szemüvegre van szüksége, és elvitték a helyi optikushoz.
Namrata elárulta, hogy milyen volt az első vizsgálat:
"Soha nem gondoltuk komolyan, hogy rosszul van, de amikor megnézték, azt mondták, hogy valami van vele, és el kellene vinni szemekre specializálódott orvoshoz. Azt hiszem, akkor kezdtünk el aggódni, amikor onnan átvitték egy másik kórházba."
A vizsgálatok kimutatták, hogy Khushilnak agydaganata volt, és az rákos sejteket is tartalmazott.
"A férjem, Bhavesh és én teljesen üresek voltunk, mert az orvos arról kezdett beszélni, hogy nem operálható. Körülbelül fél óra múlva belénk ivódott, és ekkor értettük meg a dolgot. Nem mentünk el Khushilhoz; kellett volna, de nem tettük. Én csak kimentem a szobából, és tényleg sírtam, rendesen sírtam, mert tudtam, hogy ez volt az egyetlen alkalom, amikor még sírhatok.
A végső diagnózis felállt: Khushil diffúz intrinzikus pontingliómában szenved, és ez a daganat az agytörzs hídnak nevezett részében kezdődik. Az agytörzs az agynak a nyak hátsó része feletti része, amely a gerincvelőhöz kapcsolódik.
Bár a 45 éves asszony tudta, hogy Khushilnak talán már csak hónapjai vannak hátra, nem akarta, hogy a fiú megtudja a hírt, de mint kiderült a fiú leírta, a naplójába, hogy tudja, mi vár rá-írja a The Sun.
Namrata azt mondta:
"Egy nap alatt a tökéletes életünk a legnagyobb katasztrófává változott. Ez az utolsó döntés, amivel egy szülő szeretne szembesülni, és néhány szülő talán nem ért velünk egyet, de helyesnek éreztük, hogy nem mondtuk el neki. Nem akartuk, hogy elveszítse a reményt, hogy egy nap felnőve megvalósíthassa álmát, hogy tudós vagy zoológus legyen."
A fiú végül édesanyja karjai közt halt meg.