„Leírhatatlan volt a halottak és sebesültek látványa” - túlélők emlékeznek a szajoli vonatbalesetre
Annak ellenére, hogy 30 évvel ezelőtt történt a szajoli vonatbaleset, az érintettek és a szemtanúk emlékezetében úgy él, mintha tegnap történt volna. A magyar vasút történetének egyik legsúlyosabb tragédiája megrázta az egész országot, azok pedig, akik a szerelvényen voltak vagy a szajoli vasútállomáson várakoztak, akiknek a hozzátartozója ott vesztette életét vagy sérült meg, soha nem feledik a szörnyű napot.
1994. december 2-a fekete nap a magyar vasút történetében. Ezen a napon délután 16 óra 46 perckor Szajol állomáson egy emberi mulasztás okozta, úgynevezett váltófelvágás miatt kisiklott a Nyíregyházáról Budapestre tartó gyorsvonat második kocsija, majd a szerelvények mintegy 110 km/h-s sebességgel egymásba, illetve a vasútállomás épületébe rohantak. A tragédia 27 ember életét követelte a helyszínen, míg négyen a kórházba szállítás után haltak meg. A szajoli vonatbalesetben további 57 ember megsérült. Akik a helyszínen jártak, soha nem feledik a megrázó látványt.
Az áldozatok hozzátartozóinak fájdalma harminc év távlatából sem enyhült, de a közösségi oldalakon több szemtanú, illetve környéken élő is arról számolt be, hogy örökre emlékezni fog a történtekre.
Szörnyű volt az a nap
– írja egy, a tragédiáról megemlékező TikTok bejegyzéshez hozzászólva Edit. Volt, akit csak a szerencse mentett meg attól, hogy át kelljen élnie a tragédiát:
Hallottuk, hogy baleset történt és úgy tudtuk, hogy a testvérem pont ezzel a vonattal jött volna haza. Sohasem felejtem el anyukámék félelemmel teli arcát! Szerencsére később kiderült, hogy a testvérem lekéste ezt a vonatot!
A szajoli vasúti tragédia 30 éves évfordulója kapcsán többen is megosztottak az interneten hasonló történetet egy-egy, a tragédiáról szóló megemlékezéshez hozzászólva.
Anyukám az unokatestvérével utazott volna együtt ezen a vonaton a televíziós vetélkedő forgatására a fővárosba, de anyát végül a főnöke nem engedte el a munkahelyéről, így az unokatestvére egyedül indult Budapestre, de soha nem ért oda…
- emlékszik vissza a tragédia egyik áldozatára egy hozzászóló.
A baleset nem csak a kisiklott vonat utasai közül, hanem az állomás épületében, valamint az állomás peronján várakozók közül is követelt áldozatokat. A túlélők elbeszélései egytől egyig arról szólnak, hogy az ott látott szörnyűségeket lehetetlen szavakkal leírni.
Sajnos ott voltam. Nem mint utas, hanem a mentésnél segédkező önkéntesként. Még a mai napig is beleborzongok, ha eszembe jut, amit ott láttam! - írta Tibor.
Egy másik érintett a vonaton utazó testvérétől hallotta a történteket, miszerint leírhatatlan volt a sok sebesült és halottak látványa. Azóta sem gyakran beszél az ott látottakról, mert hatalmas trauma volt számára mindezt megtapasztalni.
Egy másik túlélő a vonat által kettészelt szolgálati lakásban tartózkodott azon a szörnyű napon, négy ismerősével együtt. Csak annyit mondott: december 2-a lett a második születésnapjuk!
Amit ott láttunk, azt egyszerűen nem lehet elfelejteni! Örökre beleégett az elménkbe, ahogyan a lelkünkbe is
– tette hozzá.
Egy helybéli, aki sokat foglalkozott a baleset körülményeivel és beszélt több utassal, valamint szemtanúval is, azt írta:
Mindenki, egybehangzóan azt mondták, hogy amit ott átéltek vagy láttak, arra nem lehet felkészülni!
